A szív- és érrendszeri betegségek rohamos emelkedése az iparosodott világban már mindennaposak, de a verőereket érintő szélütés, a szívizomelhalás és az érszűkület mellett az érrendszer visszér (vénás) oldalának a megbetegedései sem kevésbé gyakoriak, és ugyanolyan félelmetesek. Egy három évvel ezelőtt készült kutatás szerint az Európai Unióban évente ötszázezren halnak meg a vénás trombózis vagy a tüdőembólia következményeként.

Ez a hatalmas szám kétszer annyi, mint azoknak a száma, akik emlőrákban, prosztatadaganatban, AIDS-ben és közlekedési balesetben ÖSSZESEN életüket vesztik. Elgondolkodtató, hogy a kórházi halálozások 10 százalékáért felelős a trombózis valamilyen formája, miközben van ellene hatékony ellenszerünk – olvashatjuk a vg.hu egyik cikkében.

Súlyosbító körülmények

A betegség gyakorisága a megelőzésben és a kezelésben elért előrelépések ellenére nő. Ennek oka lehet többek között a társadalmi korfa öregedése, hiszen a vénás trombózis elsősorban az idősebbek betegsége. Befolyásolja a rossz arányokat a mozgáshiány, egy 6-8 órás, vagy annál hosszabb repülőút és autóbuszos utazás, a számítógép előtti olykor napi 12-14 órás mozdulatlan „guvadás”, valamint az egyébként hatásos új gyógyszerek trombózisra hajlamosító mellékhatása, de a fogamzásgátlók túlzott elterjedése is.

Dr. Pfliegler György, azaz a magyar Dr. House Világgazdaságban megjelent cikke egy érdekességet is említ, miszerint a népcsoportok különböző mértékben érintettek: egy néhány éve publikált kaliforniai felmérés szerint az egyes népcsoportok nem egyformán fenyegetettek a vénás trombózis és embólia által. A betegség az afrikai és a fehér lakosságon belül a leggyakoribb, míg az ázsiaiaknál - különösen a nők között - sokkal ritkábban fordul elő.

Egyetértésben alkotott irányelv

A magyar orvostársadalom többsége - nem kis részben a 2007-ben elhunyt István Lajos professzor munkásságának köszönhetően - tisztában van a kérdés súlyával. 2009 szeptemberében alkották meg az érintett szakmai kollégiumok és társaságok a negyedik Magyar antitrombotikus irányelvet, amely hivatalos, egészségügyi minisztériumi irányelv rangjára emelkedett.

Fejlődő készítmények és törvényi háttér

A modern szemléletű alvadásgátló megelőzés és kezelés kulcskérdése a leghatékonyabb és elegendő ideig alkalmazott terápia megválasztása. A szoros ellenőrzést igénylő, hagyományos heparinon és K-vitamin gátlókon (kumarinokon) kívül ma már több új alternatíva áll rendelkezésre. Ezek a bőr alá, a betegek által beadható kis molekulatömegű heparinok, amelyek forradalmasították a műtétek utáni trombózismegelőzést, és amelyekkel különösen daganatos betegeknél vannak biztató tapasztalatok. De a siker előfeltétele a korszerű elvek ismerete mellett a megfelelő finanszírozási, törvényi háttér biztosítása, amely már nem orvosi hatáskör – emeli ki írásában a ritka betegségek tanszékének vezetője. A teljes cikk itt olvasható >>