Előző posztjainkban már írtunk a trombózis diagnózisának felállításához szükséges két vizsgálatról (D-dimer teszt, Doppler vizsgálat), most következzen az érfestés (angiográfia), amely napjainkban az érbetegségek megállapításánál a legfontosabb vizsgálat. A módszer bizonyos megbetegedések esetén segít a műtét megtervezésében és a hatékony kezelés kiválasztásában. Tudni kell azonban, hogy a beavatkozás komoly szövődményekkel járhat, fertőzés léphet fel, megsérülhet az érfal és kontrasztanyag-túlérzékenység is kialakulhat. Ezért csak indokolt esetben végzik el.

Több változata használatos

A vizsgálatnak több formája van, attól függően, hogy az artériás, a vénás, vagy a nyirokrendszert szeretné-e megfigyelni a szakorvos. Így megkülönböztetünk arteriográfiát (artériák vizsgálatát), phlebográfiát (vénák vizsgálatát) és a lymphográfiát (a nyirokerek megfestését).

Az eljárás során helyi érzéstelenítés után kontrasztanyagot juttatnak az érrendszerbe (az aortába, vagy a vizsgálandó szervet ellátó kisebb-nagyobb artériába), majd folyamatos röntgenátvilágítás mellett nyomon követik a beadott kontrasztanyag útját. Bizonyos eltérésekből  nagy pontossággal következtethetnek a diagnózisra: egy-egy terület fokozott erezettségéből, érelzáródás jelenlétekor az alsó végtagokban vagy az agyi erekben, szűkület illetve tágulat kialakulásából a bél- vagy veseereken.

A módszer akár kisebb thrombusok (vérrögök) feloldására is használható az érbe bevezetett vékony, kis méretű katéter segítségével.

Az MR-rel együtt új eljárás született

A technika fejlődése azonban lehetővé tette a kontrasztanyag használatát mellőző, sugárterheléssel nem járó MR-angiográfia elterjedését, amelyet leginkább az agyi erek pontosabb vizsgálatára használnak. A módszerrel szintén ábrázolhatók az artériák és a vénák, és a bennük levő áramlás.

A vénák és a nyirokrendszer vizsgálatára is alkalmas eljárás

Flebográfiát, vagyis a vénák kontrasztanyagos röntgenvizsgálatát elsősorban vénás megbetegedések műtéti beavatkozásai előtt végeznek, ilyen például a visszértágulat, a fejlődési rendellenesség vagy a vénabillentyű-elégtelenség.

A lymphográfia a nyirokerek és a nyirokcsomók vizsgálatát jelenti, amelyhez szintén kontrasztanyagot használnak. Ezzel a módszerrel a nyirokcsomók mérete, szerkezetbeli eltérései rajzolódnak ki. Az eljárásbsn egy speciális, a nyirokutak megfestésére alkalmas festéket (patentkéket) használnak, amelyet a kéz vagy láb ujjai közé fecskendeznek be helyi érzéstelenítés mellett. A bőrön keresztül így láthatóvá tehetők a megfestődött nyirokutak, és ennek köszönhetően könnyebben bejuttatható a kontrasztanyag. Ezt követően röntgen-felvételek készülnek, amelyeken jól látszanak a kirajzolt nyirokcsomók és nyirokutak.

Napjainkban csökkent a lymphográfia jelentősége, mert a modern képalkotó eljárások (CT, MR) visszaszorították az alkalmazását.