Az előző bejegyzésben már elkezdtük a sportolók trombózisos eseteit összegyűjteni, folytassuk a sort a focistákkal. Egy másodosztálybeli és egy igazán különleges csapat, a hajléktalan válogatott egyik játékosának történetét mutatjuk be. Aztán pedig visszaemlékezünk az Aranycsapat egyik játékosára.
Szalagszakadás után alakult ki a vérrög
Lipták Lászlót, a Bőcs KSC játékosát már műtötték hasonló sérüléssel három évvel azelőtt, hogy 2010 szeptemberében ismét kés alá került. A sérülésének gyógyulását igen megnehezítette, hogy a 2007-es műtét után trombózist kapott a lábában. Ezért az újbóli keresztszalag szakadással még körültekintőbben kellett eljárnia az orvosoknak, a focista több laborvizsgálaton is átesett, mire döntés született a kezeléséről. A most 34 éves középpályás bizakodó volt, mégis fél év kihagyás várt rá a másodosztályú ligában, mire teljesen felgyógyult.
Mélyvénás trombózis után kezdett aktívan futballozni
Az első hajléktalan-focivébét 2003-ban szervezték Ausztriában, 2006-tól pedig Magyarország is rendszeresen részt vesz az eseményen. Idén Párizsban mérkőztek meg a csapatok. A hajléktalan-focivébé mottója akár az is lehetne, hogy „mindenki az utcán kezdi”, hiszen például Afrikában vagy Dél-Amerikában még ma is sok jó játékos jön onnan. A magyar csapat edzései is szinte ott folynak, nincs saját pálya, szerények a lehetőségek.
Kovács József ötvenhat évesen aktívan játszik a csapatban. Az ő története azért érdekes, mert mélyvénás trombózissal a lábában kezdett el focizni, de évekkel azután is úgy gondolja, ez a legjobb, ami történhetett vele. Idén kijutott a világbajnokságra. Igaz, betegségének kezelése, illetve annak aktuális állása nem derül ki a beszámolóból, de kénytelenek vagyunk elhinni, hogy az ő esetében is szerencsésen alakult egy trombózisos állapot.
„Cirka két és fél évvel ezelőtt én csak az edzésre jelentkeztem, nem a vébére. Láttam a Dankó utcában egy plakátot, hogy nemre és korra való tekintet nélkül bárki jelentkezhet, én pedig focizni akartam, a csapat tagja lenni. Akkor még bottal jártam, mélyvénás trombózisom van még most is, és volt a lábamon három-négy fekély is. Kissé ciki volt vele focizni, de összeszorítottam a fogamat és beálltam. Más kérdés, hogy ez nem volt egy jó döntés, mert nem vártam meg, míg regenerálódik a bőr, és szétnyílt a seb. Tavaly ezért egészségügyi okok miatt nem mentem a vébére, de idén szerencsére már nincsenek ilyen akadályok. A nehéz napi dolgok – munka- és ételszerzés – mellett ez a napi pár órás mozgás egy kis kikapcsolódás nekünk, hajléktalanoknak. Amúgy is örökmozgó vagyok, benne voltam mindenben, színházban, rockzenekarban, cirkuszban, sőt revütáncosként még Párizsban is jártam. Valamikor még a hetvenes években, a Beloiannisz Híradástechnikai Gépgyár focicsapatában beállítottak a kapuba is egy nősök-nőtlenek meccsen, és mivel első megmozdulásom az volt, hogy kivédtem egy tizenegyest, ott maradtam. Szerettem volna kimenni most Lengyelországba, és az erőviszonyokat felmérni élesben, látni magamat és a csapatot, de sajnos nem kerültem be, emiatt csalódott vagyok. Ettől függetlenül optimistán nézek a jövőbe” – olvasható a játékosokat bemutató összeállításban.
Kocsis Sándornak amputálták a lábfejét
Az Aranycsapat (és a Fradi, Honvéd, Barcelona) egyik legnagyobb sztárja, Kocsis "Kocka" Sándor is trombózist kapott pár évvel visszavonulása után: "1974 elején ráesett a lábára a borotvaszekrény. Kékült, lilult, feketedett: kiderült, hogy az erős dohányos Kocsisnak trombózisa van" - írta visszaemlékezésében Szegő Péter. A negyvenöt éves Kocsisnak amputálni kellett a lábfejét, ráadásul kezdődő gyomorrákot diagnosztizáltak nála az orvosok. Öt évre rá, 1979-ben meghalt, máig tisztázatlan körülmények között. Azt mondják, hogy a lelkileg összetört, halálfélelemtől szenvedő Kocsis öngyilkos lett: kiugrott egy barcelonai kórház negyedik emeleti ablakából. Felesége szerint őt várta, az ő érkezését leste a kórházablakból, amikor legyengült teste megbillenhetett, és egyensúlyát vesztve a mélybe zuhant...
