Nem győzzük hangsúlyozni, hogy a trombózisos megbetegedések gyógyításában milyen komoly jelentősége van az önellenőrzésnek. Már foglalkoztunk ezzel korábban is, és bemutattuk az új magyar találmányt, amely mindennek megvalósításában mérföldkövet jelent. Most egy angol nyelvű tanulmányt osztunk meg az olvasókkal, amelyből Dr. Székely Gábor készített egy rövid összefoglalót.

Ezeknek a gyógyszereknek az alkalmazásával kapcsolatban több terápiás evidenciát is publikáltak már de az önellenőrzés és önkezelés, a betegek önmenedzselése tekintetében az adatok nem konzisztensek. Ennek tisztázása céljából a szerzők egy meta-analízist készítettek, amelyben elemezték az egyedi betegadatokat, és megmutattak néhány nem kellően elemzett részletet, például arról, mikor lép fel az első nagyobb vérzés, a thromboembolia, vagy (megfelelő) kezelés mellett mikorra várható a halálozás – olvasható a Lancet cikkében, amelynek magyar kivonatára a Pharmindex Online oldalán találunk rá.

 

Specifikációk és alkalmazott módszerek

 

A szerzők az Embase (1980—2009) és a Medline (1966—2009) Ovid verziójának adataiból dolgoztak, kizárólag a randomizált klinikai vizsgálatokat vették figyelembe a minél nagyobb érzékenység elérésére. Megkeresték az egyes tanulmányok szerzőit, elkérték az egyedi betegadatokat, a fenti elsődleges végpontok meghatározásával. Előre specifikálták az alcsoportokat: az életkor, a nem, a terápiavezetés módja (kórházi kezelés, alapellátás) és az önellenőrzés módjának paraméterei szerint. Külön kezelték a műbillentyűvel bíró betegeket, a pitvarfibrilláció eseteit. Az úgynevezett random-effect model módszert alkalmazták a halmozott kockázatok értékelésére, és figyelték az interakciókat is.

 

Az önmonitorozóknál csökkentek a thromboemboliás esetek

 

Az 1357 közlemény-kivonat alapján, 11 klinikai vizsgálat eredményeit értékelték: összesen 6417 beteg adatai, valamint 12 800 betegév nyomon követésével. Az önmonitorozó csoportban jelentős mértékben csökkent a thromboemboliás események száma (hazard ratio 0,51; 95% CI 0,31-0,85), a nagyobb haemorrhagiák (különböző vérzések) (0,88, 0,74-1,06) illetve a halálozás (0,82, 0,62-1,09) viszont jelentősen nem mérséklődött. Az 55 év alatti betegek esetén igen jelentősen csökkent a thrombosisok száma (hazard ratio 0,33, 95% CI 0,17-0,66), hasonlóképpen a mechanikus billentyűviselők esetén (0,52, 0,35-0,77). Az időskorúaknál (aggkorúak, ≥85 év, n=99) a kezelés nem okozott jelentősebb mellékhatást, nem várt hatást.

Szerzők szerint az eredmények rávilágítottak arra, hogy oralis antikoagulánsok alkalmazásakor a betegek önellenőrzése és önmenedzselése bármely életkorban hasznos és biztonságos módszer – emeli ki cikkének végén a magyar szakértő.

(Forrás: The Lancet)