Tisztelt Doktornő!

Egy komplex probléma miatt írok Önnek. A párom hivatásos katona, aki egy afganisztáni bombatámadásban 2011. november 7-én megsebesült: leszakadt mindkét lába és koponya alapi törést szenvedett. Akkor megműtötték, de három vérrög keletkezett az agyában, a beszéd-, a látó- és a mozgásért felelős központokban. A baleset után 5 hét múlva került szállítható állapotba, addig a vérrögöket nem műtötték meg. Végül már kettőslátása volt és a legmagasabb betűnagyságot tudta elolvasni, a beszédében csak a magánhangzókat tudta kiejteni, azokat sem tisztán, és lebénult a jobb oldala.

2011. december 12-én kiszállították Kanadába. Most ott egy NATO-központban gyógykezelik.

December 20-án és 23-án agyműtétet hajtottak végre rajta (eltávolították a vérrögöket), közben egy lábműtétben műeret illesztettek be neki. December 31-én ismét agyműtét következett. 2012. január 5-én a bal lábát amputálták (combból), a jobb lábba műeret tettek. Január 20-án újabb agyműtéte volt, vérrögöt távolítottak el.

Februárban várták, hogy beinduljon a műér. (Két műér berakása stb.) Márciusban a hiperbár terápiával gondolták megoldani a véráramlás beindulását. A párom jobb lába elkezdett feketedni. Március végén megszületett a döntés: újabb amputáció, de előtte 2 hét altatás.

2012. április 09-én a jobb láb csonkolása következett. De nem csonkolták kellő magasságban, így tovább feketedett, nem akart elállni a vérzés. 2012. április 14-én a pótcsonkolás jött, de ekkorra a párom már nagyon rossz állapotba került. 2012. április 16-án leállt a szíve. 17-én tüdőembóliát kapott, alig volt életfunkciója, 18-án pedig agyvérzést (ezt infúziós kezeléssel hajtották el). Reménykedtünk, hogy fellélegezhetünk, de sajnos most, április 30-án ismét agyműtét következett, mert egy vérrög elzárta az eret.

Érdeklődni szeretnék, hogy meddig várható a vérrög kialakulásának veszélye. Mivel előzhetnénk meg? Sajnos a párom már egyre nehezebben viseli ezeket a műtéteket, és nem lehetek ott mellette, oda nem mehetek ki. Elméletileg mikor kerülhetne szállítható állapotba? A csonkja ma 3 hetes  (a bal lábára már megkapta még januárban a műlábat), elméletileg még 3 hét és megkapja a jobb lábára is (ezt a lábat is combból amputálták), a rehabilitációt már nem végezhetné itthon? (Párom azért választotta Kanadát, mert ott a művégtag már nem fatokos, hanem mozgó térdű.) Mikor lélegezhetünk fel a vérrögök kialakulása miatt? Nagyon féltem a párom, s ez a tehetetlenség megőrjít! 

Kérem, segítsenek válaszukkal! Köszönöm, F. Andrea

Kedves Andrea!

Nagyon megrázó mindaz, ami párjával történt és az Ön helyzete is, amint nap mint nap aggódva és tehetetlenül várja a híreket. Leveléből érzem, hogy két nagyon erős emberről van szó. Párja keményen küzd a gyógyulásért, és Ön ugyanilyen erősen tudja majd segíteni őt hazatérte után a felépülésben. Mind lelkileg, mind fizikailag. Nagyon jól írta le az eseményeket. Meggyőződésem, hogy eljött az idő, amikor kicsit fellélegezhetnek.

A sebesülés okozta szövetroncsolódás olyan anyagokat szabadít fel a szervezetben, amely elősegíti a trombózis kialakulását. De a szükséges sebészeti beavatkozások is szövetroncsolódással járnak, és fokozzák a trombózis készséget: a lábműtét (műér berakása) és az amputáció is. Az erek sérülése miatt a láb vérellátása romlott, emiatt feketedett a láb. Ez is a testszövetek károsodását okozta, és szintén fokozta a trombózis készséget.

Természetesen az orvosok megfelelő gyógyszerekkel igyekeznek megelőzni a trombózis kialakulását, azonban ilyen rendkívül súlyos estben a fokozott vérzékenység és a vér fokozott alvadékonysága között a szervezetben nehezen áll helyre az egyensúly. De párja túl van már mindezeken.

A leírtak alapján meggyőződésem, hogy amit ma az orvostudomány megtehet, azt meg is teszik párja gyógyulása érdekében. Azt gondolom, hogy a legveszélyesebb szakaszon túl vannak.  A rehabilitáció is fájdalmas lesz és hosszú ideig fog tartani. Sok türelem, kitartás és szeretet kell hozzá. Nem szabad sürgetni. Maga a repülőút is nagy megterhelés a szervezet számára. El kell fogadnia, hogy párja akkor tér haza, amikor az utazást az orvosok biztonságosnak ítélik meg.

A gyógyulás szempontjából hihetetlenül sokat számít, hogy agyunkban és lelkünkkel hogyan tudjuk feldolgozni az eseményeket. Ehhez kívánok mindkettőjüknek sok erőt, kitartást és párjának mielőbbi rehabilitációt.

Üdvözlettel: Dr. Czikkely Rózsa