Érintettük már ezt a kérdést is a blogban, egyik szaktanácsadónk az olvasónk kérdésére válaszolva fejtette ki, hogy például egy tüdőembólia után - az adott feltételek mellett - mikor érdemes abbahagyni az antikoagulációs (véralvadásgátló) kezelést.
Most nézzük meg, hogy a protokoll szerint, a betegség ismert paraméterei mellett hogyan alakulnak ezek a kezelési időtartamok. (Köszönjük Dr. Bezzegh Attila összefoglalóját.)
A szájon át történő véralvadásgátló terápia időtartama vénás thromboembolia után
3–6 hónap:
- Az első trombózis után, ha ismert az átmeneti, jelentős provokáló tényező és thrombophilia nem igazolódott.
6–12 hónap:
- Első trombózis után, ha FV-Leiden-mutáció vagy FIIG20210Aheterozigóta állapot áll fenn.
- Első proximalis trombózis után.
- Fokozott vérzésveszély esetén.
12–24 hónap:
- Protein C- vagy Protein S-deficit esetén az első vénás trombembóliás esemény után.
- Tartósan mozdulatlan állapotban.
- Kezelést igénylő rosszindulatú alapbetegség esetén.
- Elégtelen vénás működés fennállásakor.
Tartósan, a beteg élete végéig („life-long”):
- Ismétlődő trombózisoknál, ha ismert egy génhiba.
- Az első trombózist követően, ha többszörös génhiba (kombinált defektus) ismert.
- Életet veszélyeztető trombembóliás esemény után (masszív tüdőembólia, agyi vénás trombózis, zsigeri vénás trombózis, végtagot fenyegető masszív trombózis)
- Antitrombin-deficit vagy homozigóta FV-Leiden-mutáció vagy protrombin-polimorfizmus fennállása esetén.
- Antifoszfolipidantitest-szindrómában.
Legfontosabb alapelvek a kezelésben
Trombózist követően legkevesebb három–hat hónapig kell véralvadásgátló terápiát folytatni. Csak azoknál a betegeknél lehet ezt a legrövidebb időtartamot választani, akiknél biztosan kizárható a genetikai érintettség, és ismert olyan, a vénás trombózis hátterében álló nagyobb, reverzíbilis rizikófaktor (törés, ficam, műtét, mozdulatlan állapot), amely magyarázza a trombózis kialakulását.
Ha a háttérben a trombózist csak részlegesen magyarázó ok deríthető ki (például hormonkezelés, kisebb trauma, hosszú utazás), hat–tizenkét hónapig kell a szájon át történő véralvadásgátló kezelést folytatni. Ebben a betegcsoportban, ha a szerzett okhoz még enyhe thrombophilia (vérrög képződés) is társul (FV-Leiden- vagy protrombin G20210A heterozigóta állapot), minimum hat hónapig adunk antikoaguláns kezelést.
Trombózist követően 12–24 hónapig antikoaguláljuk a protein C- és protein S-deficitben szenvedőket, a tartósan mozdulatlan állapotú betegeket, a rosszindulatú alapbetegség miatt kezelteket, és a súlyos, krónikus vénás keringési elégtelenségben szenvedőket.
Meghatározatlan ideig, akár a beteg élete végéig adni kell az antikoagulánst, ha látszólag ok nélkül alakul ki visszatérő mélyvéna-trombózis. De már az első vénás trombembólia után is abban az esetben, ha a betegnek súlyos veleszületett, trombózishajlammal járó betegsége van (a FV-Leiden-mutáció vagy a protrombinpolimorfizmus homozigóta formái, antitrombindeficit, antifoszfolipid-szindróma). Tartós, a beteg élete végéig tartó orális antikoaguláns kezelést érdemes alkalmazni krónikus pitvarfibrillációban vagy műbillentyű-implantációt követően.
