A szájon át adható véralvadásgátló kezelés sokszor ellenjavallt, ezekben az esetekben az orvos egyéb eszközöket alkalmaz a beteg gyógyításában, de ekkor is hasonlóan fontos szerep jut az INR-érték ideális beállításának, amelyet csak rendszeres ellenőrzés mellett érdemes figyelembe venni. (Folytatjuk a szájon át alkalmazható véralvadásgátló kezelésről szóló tudnivalókat.)

A feltételek, amelyek mellett nem alkalmazható az orális antikoagulációs terápia:

 

- non-compliance esetén, azaz ha a beteg nem veszi be a gyógyszert, nem eleget vesz be, nem időben veszi be, nem ellenőrzi a hatását, vagy elmarad a rendszeres gyógyszerbevitel

- súlyos máj- vagy vesebetegség esetén

- a terhesség első és harmadik trimeszterében

- gyakori és aktuálisan fennálló gyomor-bélrendszeri vérzés fennállásakor

- rosszul, vagy egyáltalán nem beállított magas vérnyomás esetén

- az alvadási folyamatok fokozott vérzékenységgel járó örökletes állapotai ( például a VII faktor részleges vagy teljes hiánya (hemofilia - vérzékenység), örökletes trombocita-hiányos "purpura" - bőrvérzés, stb. Az alvadás fokozódási állapotokat (például a Leiden-mutációt) nem soroljuk ide, mert az trombofiliás (alvadás-fokozódással járó) állapot.

A leggyakoribb problémák egyike tehát az, hogy a „beteg rosszul beállított”, elmarad az ellenőrzés, vagy a hiányos kivitelezése miatt kevesebb, vagy több hatóanyagot visz be a beteg a szükségesnél. A több hatóanyag bevitele következtében vérzés alakulhat ki, amelynek a felismerés az esetek többségében korai szakaszban megtörténik, és a beteg megkaphatja a megfelelő ellátást (a véralvadásgátló szer ellenszerét). Az alacsonyabb hatóanyag-bevitel azonban alattomosan hosszabb ideig fennállhat, és így komolyabb, igen gyakran halálos trombózisos szövődményhez vezethet. Ez utóbbi esetben a kezelés egyértelműen elvétette a célját.

A nem várt szövődmények

A leggyakoribb szövődmény a vérzés. A kumarin indukálta vérzés lehet klinikailag enyhe, de életet veszélyeztető is. Egy nagyobb klinikai tanulmány adatai szerint tartósan kumarinnal kezeltekben a vérzéses szövődmények gyakorisága 7,6/100 betegév (ebből 0,25 fatális, 1,1 súlyos, 6,25 enyhe vérzést jelent 100 betegévre számítva).


Nagyobb a vérzés rizikója az alábbi betegeknél:

- 65 éven felüli életkor (kiemelkedően 80 év felett)

- gastrointestinalis vérzés az anamnézisben

- cerebrovascularis történés az anamnézisben

- veseelégtelenség

- súlyos vérszegénység (hematokrit: <30%)

- diabetes mellitus (cukorbetegség)

A legtöbb esetben az ideális INR-érték 2,0–3,0 közötti. Ha az INR >5,0, a vérzés veszélye exponenciálisan növekszik. Az életet veszélyeztető súlyos vérzések több mint felében az INR-érték 4,5 feletti. Ugyanakkor fontos adat az is, hogy a kumarinkezeltekben az agyvérzések közel fele terápiás tartományú INR-érték mellett következik be. A FIX mutációja kapcsán írták le, hogy fokozott vérzékenységet okozott akkor is, ha egyébként az INR-érték a kívánt, terápiás tartományban volt. A vérzések gyakrabban jelentkeznek az antikoaguláns terápia első hónapjaiban, a vérzéses szövődmények gyakorisága a már tartósan kumarinnal kezeltekben kisebb.