Tisztelt Doktornő!
Negyven éves nő vagyok, tavaly decemberben kaptam egy tüdőembóliát, amit egy trombózisra vezettek vissza a bal vádlimban. Fél évig szedtem a Syncumart de az értékemet szinte sosem sikerült 2-3 között tartani, a fél év alatt összesen kétszer volt tartományon belül. A thrombophilia leletemen a Leiden-mutáció negatív lett, a doppler vizsgálat is azt igazolta, hogy teljesen eltűnt a trombus a lábamból. Ennek ellenére a fél év letelte után a kontroll vizsgálaton azt mondták, hogy tekintettel a csecsemőkorban történt ismételt hasi műtétekre, mely a thrombosis kialakulását facilitáló szervi eltérésnek számít, thrombemboliás eseményen átesett betegnél anticoaguláns therápia leállítását nem javasolják.
Most immár 9 hónapja szedem a Syncumart, az értékemet továbbra sem tudják 2-3 között tartani, az esetek többségében 1,6-1,8 között szokott lenni, de volt már egy alkalommal 3,52 is.
A blogon olvastam, hogy a vashiány mennyire hozzájárul a vérrögösödéshez. A legutóbbi labor leletemen a vas értéke 4,2 volt, ami mondhatni elég alacsony, mivel elég korlátozott a Syncumar diéta mellett a máj fogyasztása, így vastablettával próbálom pótolni. Nagyon szeretnénk még egy kistestvért a 2,5 éves kislányunknak, de ettől függetlenül is szeretném a tabletta szedését abbahagyni, mert így nem igazán látom értelmét, és lelki szinten is teljesen elutasítom a gyógyszer hatását, mondhatni minden gondolatommal azon vagyok, hogy nekem erre nincs szükségem, és nem is akarom. Megjegyzem, hogy a tüdőembóliám után egyből, és azóta folyamatosan homeopátiás kezelésekre járok. Eddig összesen két orvos (egy belgyógyász szakorvos és a homeopátiás orvosom, aki a régi háziorvosom volt) mondta, hogy teljesen felesleges szednem a gyógyszert, de a kórházban a kezelő orvosom és a háziorvosom nem igazán támogatnak ebben. Erről szeretném a Doktornő véleményét kikérni! Tisztelettel: V.-né L. Éva
Kedves Éva!
A véralvadásgátló kezelés szükséges időtartamát lényegesen befolyásolja, hogy mi volt a tavaly decemberben bekövetkezett tüdőembólia, illetve az azt kiváltó lábszártrombózis oka. Mindenképp örvendetes, hogy a dopplervizsgálat igazolta, hogy eltűnt a thrombus a lábából.
A gyógyszeres megelőzés szükségességének megítélése szempontjából igen lényeges lenne annak ismerete, hogy mi volt a trombózis kiváltó oka, és hogy fennáll-e még a kiváltó tényező. Ez határozza meg, hogy szüksége van-e még a Syncumar kezelésre. A trombózist kiválthatta egyszer fennálló ok, pl. megelőző sérülés, baleset, műtét, hosszas fekvés betegség miatt vagy egy repülőút.
Vannak állandóan fennálló trombózisra hajlamosító tényezők is, mint pl. a dohányzás, elhízás, mozgásszegény életmód. Az állandóan fennálló hajlamosító tényezők közé tartoznak az örökletes elváltozások is, mint pl. a Leiden-mutáció, amely az Ön esetében negatív. De a Leiden mutáción kívül más, kevésbé súlyos vagy súlyosabb trombózisra hajlamosító örökletes tényezők is léteznek, amelyek laboratóriumban vizsgálhatók.
Csak a fentiek együttes ismerete dönti el, mekkora a valószínűsége (a veszélye) az újabb trombózis kialakulásának, és szüksége van-e még a véralvadásgátló kezelés folytatására. Fenti körülményeket a háziorvos és a kórházi orvosa ismeri, ezért azt tanácsolom, hogy az ő véleményüket tartsa mérvadónak.
A kezelés eredményessége szempontjából nagyon fontos a beteg együttműködése orvosával: a diéta betartása, az orvos tájékoztatása az Ön által szedett egyéb gyógyszerekről és az INR érték gyakori ellenőrzése - különösen akkor, ha az INR érték eredménye nem az előírt terápiás tartományba esik! Üdvözlettel: Dr. Czikkely Rózsa
