A facebook.com/trombozis oldalon csatlakozott ismerőseink több kérdést is küldtek azzal kapcsolatban, miről szeretnének részletesebben olvasni a blogon. Az egyik ilyen a kismamákat érintő problémához kapcsolódik: létezik-e valamilyen elfogadott szabályozás arra vonatkozóan, hogy a kismamák a szülés után milyen véralvadásgátló kúrát kapjanak, ha szükséges?

Olvasónk a következőt írja: "Császármetszés után kaptam mélyvénás trombózist, pedig nem tartozom (vagyis tartoztam) a rizikócsoportba. Úgy tudom, hogy bár fogamzásgátló felírása előtt javasolják a trombózis hajlam szűrését, a terhesgondozás alatt nem, vagy a legtöbb helyen nem is tájékoztatják a kismamákat a kockázatról, pedig a terhesség (a megnövekedett súly, pláne csökkent aktivitással párosulva, veszélyeztetett terhesség esetén) és a szülés hajlamosító tényezők. Gyanítom, kórházanként is eltérő, hogy császármetszés után milyen óvintézkedéseket tesznek a trombózis megelőzésére. Fórumokon való beszélgetésekben "hallottam", hogy valahol óvatosságból nem adnak, valahol pedig éppen óvatosságból adnak LMWH "kúrát" (változó milyen hosszan és melyik fajtát), lábfáslizást és egyéb praktikákat javasolnak. Létezik-e valami egységes szabályozás, illetve ha nem, mi lenne az ideális? Mely kórházakat, szakembereket ajánlja trombózison átesett vagy arra hajlamos gyermekvállalóknak?"

Dr. Cikkely Rózsa, a blogon már jól ismert tanácsadónk alaposan körbejárta a kérdést, és a következő leírásban magyarázza el, mi miért történik.

„Létezik ilyen szakmai szabályozás, amelyet a Transzfúziológiai és Hematológiai Szakmai Kollégium és a Magyar Thrombosis és Haemostasis Társaság közösen készített 27 másik orvosi szakmai kollégium felkért szakértőivel. A szakmai irányelv célja a thromboemboliás megbetegedések kockázatának csökkentése (megelőzés) és kezelése.”

Megnő a kockázat

„A vénás thromboembólia (VTE), különösen a tüdőembólia előfordulása az általános népességhez viszonyítva a szülés előtt és után 5-15-ször gyakoribb. Terhesség alatt a vér alvadásra való hajlama több tényező miatt is fokozódik. A kockázat az egyes trimeszterekben azonos, magasabb azonban a gyermekágyban, azon belül is leginkább a szülést követő első héten. A várandós vagy szülő nőkben esetenként speciális, az állapotra jellemző VTE kockázati tényezőkkel is számolni kell. Ilyenek: fokozott hányás okozta kiszáradás, elhúzódó szülés, nagyfokú vérvesztés, stb.

A császármetszés, önmagában, a hüvelyi szüléshez képest kb. ötször nagyobb kockázatot jelent, éppen ezért törekedni kell a programozott, lehetőség szerint hüvelyi szülésre. A császármetszés, egyéb kockázati tényezők nélkül, nem igényel gyógyszeres megelőzést.

A szakmai irányelv szerint minden, császármetszésre kerülő nőnél történjen trombózis-kockázat felmérés. Egyéb kockázati tényezők nélkül, császármetszést követően elegendő megelőzés (profilaxis) a gyors mobilizálás.

Kockázati tényezők: immobilitás, veleszületett thrombophilia (Protein C-, Protein S-, Antitrombin hiány, Leiden-, Protrombin-  homo/heterozygota mutáció, magas homocystein szint, tromboembólia a kórelőzményben,  súlyos elhízás, nephrosis szindróma, aktív malignus  (rosszindulatú) betegség (kezeléssel vagy anélkül), krónikus obstruktív(elzáró) tüdőbetegség (COPD), gyulladásos bélbetegség, szepszis (fertőzés), súlyos szívelégtelenség, Lupus antikoaguláns, kiterjedt visszeresség.

Egyéb kockázati tényezők egyidejű megléte esetén gyógyszeres (heparin) vagy mechanikai trombózis megelőzés (kompressziós grádiens harisnya viselése) szükséges. Különösen súlyos trombózis kockázat felléptekor a kettő kombinációját kell alkalmazni. A megelőzést a szülést követő 4-6. hétig kell folytatni.”

Ami tilos, és amit folyamatosan alkalmaznak

„Terhesség alatt tilos a  Syncumar és a Warfarin kezelés ( K-vitamin antagonista véralvadásgátló szerek).  Ha ilyen „vérhígító” készítményt szedő nő terhessége ismertté válik, haladéktalanul (LMWH) kezelésre kell átállítani a terhesség egész időtartamára. Terhesség alatt mind a thromboembólia kialakulásának megelőzésére (amennyiben szükséges), mind a kezelésére elsősorban alacsony molekulasúlyú heparin (LMWH) javasolt

Szájon át adható véralvadásgátló (vérhígító) kezelés alatt, ha a beteg teherbe szeretne esni, gyakori terhességi teszt elvégzése javasolt, és pozitív esetben haladéktalanul LMWH-ra kell átállítani a kezelést.

A várandós nőt, amennyiben terhessége során vénás trombózis lép fel, terápiás dózisú LMWH-kezelésben kell részesíteni, a terhesség egész időtartama alatt, illetve a szülést követően legalább hat hétig. A véralvadásgátló kezelést a szülés napján szüneteltetni kell.”

Kezelés a megelőzés jegyében

„Feltétlenül indokolt a terhesség alatt és a szülést követő időszakban a véralvadásgátló kezelés, ha a kismamának volt korábbi vénás thromboembóliás megbetegedése, amelynek kiváltó

oka terhességgel vagy hormonális fogamzásgátlással volt összefüggésben. A választandó készítmény: LMWH. Minden, megelőzően trombózison átesett nőben indokolt mind a terhesség alatt, mind a szülést követő időszakban a rugalmas harisnya viselése.

Ha az antikoaguláns kezelésben részesülő nő szoptat, az addig használt alvadásgátlók (kumarin származékok, heparin) alkalmazását nem kell megszakítani vagy más készítményre áttérni. A készítmények az újszülöttre nézve is biztonságosak, és a kumarinok sem kerülnek aktív formában az anyatejbe.”

Kérdéseket és javaslatokat trombózissal kapcsolatos témákra továbbra is várunk a trombozisveszely@gmail.com címen!