Fél éve indított blogunk összesen 53 bejegyzésében a trombózisos megbetegedésekről, a lehetséges terápiákról, különböző hasznos tanácsokról és az INR-mérés fontosságáról közöltünk írásokat, összeállításokat. Az Orvos válaszol rovatban olvasóink kérdéseit vettük sorra, reméljük, a válaszok hasznosnak bizonyultak más, véralvadási problémákkal küzdő betegeknek is. Az év vége felé közeledve most összegezzük a leírtakat, csokorba szedjük a legfontosabb kérdésköröket, kezdjük elsőként az alapokkal.

A véralvadás-gátlás története

Karl P. Link, a wisconsini egyetem biokémikusa jött rá arra, hogy a penészes somkóró növény tartalmaz egy igen hatékony véralvadásgátló szert, amit aztán elnevezett Warfarinnak. Azért adta ezt a furcsa nevet, mert a kutatásait senki nem támogatta az Egyesült Államokban, csak a Wisconsini Öregdiákok szövetsége (Wisconsin Alumni Research Foundation), így annak kezdőbetűiből alkotta meg a hatóanyag nevét. Az 1959-ben felfedezett molekulát azóta sokat kutatták, ma három változata ismert: a Warfarin, amely nálunk Marfarinként kapható, az Acenocumarol, amely itthon Syncumar néven ismert, illetve a Phenprocoumon, amely Magyarországon nincs forgalomban, de Marcumar néven forgalmazott gyógyszer. … Túlzás nélkül állítható, hogy 1959-óta több tízmillió ember köszönheti az életét Karl P. Link felfedezésének, aki a penészes somkóróból előállította a Warfarint – olvasható a hatóanyagról szóló bejegyzésben.

A legismertebb „vérhígító”

A vérhígító gyógyszerek - ilyen a jól ismert Syncumar - elnevezésükkel ellentétben cseppet sem hígítják a vért, de korlátozzák a véralvadásért felelős K-vitamin hatását, és ennek következtében egyáltalán nem veszélytelenek. Egy rosszul beállított dózis néha nagyobb bajt okoz, mintha a beteg be sem vette volna a pirulát. A Syncumar ráadásul egy igen elavult készítmény, nehéz vele optimálisan beállítani a megfelelő véralvadási szintet.

A diéta fontossága

A Syncumart szedő betegek diétája rendkívül fontos, mert az befolyásolja a gyógyszer adagolását. A dolog lényege, hogy a véralvadáshoz szükséges egyik fehérje, a prothrombin képződéséhez K vitamin kell. A Syncumar azonban gátolja a K vitamin hatását, ezért nehezebben alvad a vére annak, aki ezt a gyógyszert szedi. Ha valaki egyszerre sok zöldséget vagy gyümölcsöt eszik - amelyekben sok a K vitamin –, akkor megemelkedik a prothrombin szint, és az optimális 20-30 százalék fölé emelkedik. Ezért ezeknek a betegeknek ajánlatos kerülni a nagyobb mennyiségű zöldség és gyümölcs fogyasztását. … A zöldségeken kívül egyéb élelmiszerek is magas K-vitamin tartalommal rendelkeznek, ezért megnéztünk egy másik rendszerezést is.

Az INR értéke a legfontosabb mérőszám

Világszerte az INR (International Normalised Ratio) számát használják a véralvadás aktuális állapotának leírására. Egészséges emberben az INR 1-gyel egyenlő, ilyenkor a vér alvadása normális. A véralvadásgátló kezeléssel ezt az értéket növelik meg, azaz késleltetik a véralvadást. A kezelés optimális szintje tehát a legtöbb esetben INR = 2-3, de fokozottan alvadásra hajlamosító állapotokban még ennél is magasabb terápiás értéket kell elérni, ahol az INR már 2,5 - 3,5 között mozoghat. Ilyen állapot például a mechanikus műbillentyű beültetése utáni időszak.

A genetikai hajlam

Már jól tudjuk, milyen hajlamosító tényezői lehetnek a trombózisnak: elhízás, dohányzás, inaktív testhelyzet és az abból adódó pangás a végtagokban, fogamzásgátló szedés, balesetek és csonttörések. De van egy olyan hajlamosító tényező is, amit sajnos nem tudunk kiiktatni semmilyen odafigyeléssel, ez pedig a genetikai öröklődés. Ezek az öröklött tényezők az említett állapotoktól függetlenül is hajlamosabbá tesznek a trombózisra, azokkal kombinálódva pedig akár sokszorosára is emelhetik a kockázatot. Közülük a legfontosabb az V. véralvadási faktor úgynevezett Leiden-mutációja.

Év végi összefoglalónkat az emberi történetekkel folytatjuk >>>