A Facebook-on és a blogon hónapok óta szerveződő Trombózisos Betegek Oldalának közössége a bloggazdák közreműködésével megtartotta első orvos-beteg találkozóját a budapesti Benczúr Hotelben múlt pénteken. A program egyben a frissen alakult Trombózisklub első nyilvános összejövetele is volt. Az alapításban is közreműködő orvosok előadásokat tartottak, és aminek legjobban örültünk, hogy a virtuális kapcsolat után a betegek, az érdeklődők és a hozzátartozóik személyesen is kérdezhettek a szakemberektől.

A mozgalom életre hívói közül először Dr. Czikkely Rózsa szakfelügyelő főorvos tartott rövid előadást a tromboembóliás betegségekről, amelyek közül a trombózis világszerte a vezető halálokok között szerepel. Beszélt a véralvadásgátló kezelés alapjairól és annak ellenőrzéséről, ismertette a kockázati tényezőket, a lehetséges gyógymódokat és a veszélyeket. Kiemelte a beteg együttműködésének fontosságát, valamint szólt a megelőzésről, amelynek a helyes életmód mindenképpen egyik kulcsát jelenti. Ide tartozik a szigorú diéta megtartása. Ennek lényege, hogy egyszerre nem szabad túl sok zöldséget fogyasztania a betegnek (főleg a magas K-vitamin tartalmú ételekből), az étrendet pedig ajánlatos úgy összeállítani, hogy lehetőleg egyenletes legyen a táplálékkal szervezetbe kerülő K-vitamin mennyisége, hiszen az gátolja a véralvadásgátló kezelésekben legtöbbet használt Syncumar hatását.

Ami azonban a főorvosnő szerint megkerülhetetlen – és erről mi is sokat írtunk már a blogban -, hogy a tromboembóliás betegségek kezelésének alappillére a laboratóriumi protrombin szint meghatározása, azaz az INR-mérés, amelyet a vérvétel után hat órán belül kell elvégezni. Fontos és megtartandó tanács, hogy a kezelésben használt gyógyszer beállítását havonta ellenőrizni kell akkor is, ha a betegnek semmilyen panasza nincsen.

Dr. Mezőfi Miklós belgyógyász (aneszteziológus és intenzív terápiás sürgősségi orvostani szakorvos) jelenleg háziorvosként dolgozik egy balatoni településen. Ő a praxisában lévő trombózisos betegek kezelésének kérdéseiről tartott beszámolót. Érintette a betegségtudat gyakori hiányát, majd kiemelte a beteg együttműködésének fontosságát, amelyet szerinte sokszor a jelenlegi laboratóriumi feltételek is nagyban befolyásolnak.

Elmondta, hogy az úgynevezett compliance problémák oka lehet például az alacsony laboratóriumi kapacitás, a beteg mobilitáshiánya (idős kora miatti, esetleg egyéb betegségből adódó nehéz szállítása), de ugyanilyen mértékkel játszhat szerepet a beteg belátásának hiánya. Mezőfi doktor szintén kiemelte, hogy a vizsgálatok rendkívül fontosak betegség kezelésében, azaz a rendszeres INR-mérés elengedhetetlen.

Végül Dr. Debreczeni Lóránd orvos professzor, nyugalmazott laborvezető saját példáján keresztül hívta fel a figyelmet a betegségre. Előadását ezzel a megszólítással kezdte: „Kedves betegtársaim!” – ami jól mutatja, hogy mára ő is együtt él a gondolattal, hogy betegségét nem söpörheti a szőnyeg alá, mint sokáig tette. A professzor maga is trombózis miatt veszítette el egyik lábát. Mint a professzor elmondta, családjában „hagyomány” a vénás betegség, és ez a hajlamosító tényező szintén közrejátszhatott az ő betegségében is. Hozzátette, hogy példája megmutatja, a beteg együttműködése és betegségtudata nélkülözhetetlen a hatékony kezelésben. (Történetével mi is foglalkoztunk már, és a Blikkben is megjelent a gyógyulásáról szóló nehéz út.)

Az előadások után a hallgatóság kérdéseket tett fel a szakembereknek, akik többek között a trombózis esetén alkalmazott helyes diéta fontosságáról is megosztottak további részleteket. A rendezvény végén többfogásos vacsora várta a megjelenteket, amelynek elfogyasztása közben személyes tanácsadásra is lehetőség nyílt az orvosokkal.

(Fotók: Bori Zsuzsanna)

Az élő konzultáció után visszatérünk a virtuális térbe, mostantól folyamatosan kérdezhetnek a szakemberektől trombózissal kapcsolatos problémáikról a trombozisveszely@mail.com címen!

Éva, aki a facebook-on is csatlakozott már a Trombózisos Betegek Oldalához, szakorvosi tanácsot kért. Kérdésére Dr. Czikkely Rózsa válaszolt:

„Három trombózisom volt, Leiden-mutációm van. Nálam a Syncumar-ral van gond, mivel három mg-ot szedek, de így is kettő alatt van az értékem. Már sokszor azt sem tudom, mit is egyek. A gyógyszereim sem az igaziak, mert több betegségem is van (szívritmuszavar, magas vérnyomás, autoimmun, pajzsmirigy, paresis, csontritkulás és gerincbetegség), mindemellett egyik gyógyszer üti a másikat (propafenon, detralex, coverex, miderysone, medazepam, alpha d, syncumar, letrox, azarga szemcsepp, apranax, meloxep, atoris, venoruton forte). Ha tudna valami ötlet vagy tanácsot adni, szívesen fogadnám. További szép napot kívánok! Éva"

Kedves Éva!

A Faktor V Leiden mutáció (más néven aktivált protein C (APC) rezisztencia) olyan öröklött elváltozás, amely megnöveli a vénás tromboembólia kialakulásának kockázatát. A betegség lényege, hogy az V. véralvadási faktor egy genetikai mutáció révén megváltozik. Ez a megváltozott V. véralvadási faktor a véralvadásban továbbra is be tudja tölteni a szerepét, de míg a véralvadás során az aktivált V faktort egészséges egyéneken a protein C hatástalanítani tudja, addig ez a hatástalanítás Leiden mutáció esetében nem tud megtörténni. Emiatt a betegek vére fokozottan alvadékony, trombózis, azaz vérrögképződés okozta elváltozásra hajlamos.

Az Ön által szedett Syncumar nevű gyógyszer a K-vitamin hatását gátolja, amely a véralvadáshoz szükséges egyik fehérje (prothrombin) képződéséhez kell. Tehát gátolva a K-vitamint, nem képződik kellő mennyiségű prothrombin, így a véralvadás is gátolt lesz. A kellő hatás elérése mindig egyéni beállítást igényel, az eredeti prothrombin szint 20-30 százalékát kell elérnünk, ez 2,0 - 3,0 közötti INR értéket jelent. A tapasztalat szerint nagyon különböző az a Syncumar mennyiség, amivel ez elérhető, van olyan beteg, akinek napi 1 mg adása elegendő, de olyan is van, aki napi 6 mg, esetleg e feletti dózis szedésére szorul. Ezért nem kell megijedni, ha Ön 3 mg-ot szed.

Mint írja, problémát okoz a megfelelő ételek kiválasztása. Valóban, a táplálékok nagy része, főleg a zöldségfélék sok K-vitamint tartalmaznak, mely gátolja a Syncumar hatását. Ugyanakkor szervezetünknek szüksége van a zöldségfélék fogyasztására. Nem kell lemondani ezekről az ételekről. A nagy K-vitamin tartalmú táplálékokból nem szabad egyszerre túl nagy mennyiséget fogyasztani. Úgy kell összeállítani az étrendet, hogy lehetőleg egyenletes legyen a táplálékkal szervezetbe kerülő K-vitamin mennyisége, ez megkönnyíti a Syncumar adagolásának beállítását. (Segítségként szolgálhat a Syncumar betegtájékoztatójában található összeállítás a különböző élelmiszerek K-vitamin tartalmáról.)

Az ön által szedett gyógyszerek közül a Propafenon (szívritmuszavarok kezelésére), a Medazepam (nyugtató, szorongáscsökkentő), a Letrox (pajzsmirigyhormon pótlás), az Apranax és a Meloxep (nem-szteroid gyulladáscsökkentők) befolyásolhatják a Syncumar hatását. Megkönnyíti a Syncumar terápia beállítását, ha a fenti gyógyszerek adagjait nem változtatja meg és lehetőleg azonos időpontban veszi be őket. Ugyanilyen fontos, hogy a Syncumart is minden nap azonos időben vegye be (pl. délután vagy este).

Minden esetben, amikor gyógyszereit, vagy azok adagolását megváltoztatják, haladéktalanul tájékoztatnia kell erről kezelőorvosát, mert szükség lehet a Syncumar adagjának módosítására is. Ugyancsak tájékoztatnia kell orvosát újabb gyógyszerek, táplálék kiegészítők szedéséről is, mert ezek is megváltoztathatják a kezelés egyensúlyát.

A tartós véralvadásgátló kezelés ellenőrzésére a protrombinidő (PT) mérését használjuk. Hogy mind a hazai, mind a külföldi laboratóriumokban elvégzett vizsgálatok összehasonlíthatóak legyenek (turizmus, tartós külföldi tartózkodás), az eredményeket nemzetközi egységben adjuk meg. Ez az  INR (international normalized ratio).

Egy hazai nagy laboratóriumban egy év alatt elvégzett 63 500 db INR vizsgálat alapján készített statisztika kimutatta, hogy a terápia ellenőrzéséhez szükséges kontrollvizsgálatokat átlagban csak kéthavonta végzik el. Sajnos ennek oka lehet az, hogy nem áll rendelkezésre olyan prothrombin-INR mérőeszköz, mint a cukorbetegeknél a vércukormérő készülék. Ez megnehezíti a terápia helyes beállítását, szükség esetén az időben elvégzett korrekciót. Nagyon lényeges a terápia rendszeres ellenőrzése, az INR mérése akkor is, ha semmi panasza nincs!

A Faktor V Leiden mutáció öröklött, egész életre szóló hajlamosító tényező a tromboembóliás megbetegedések kialakulására. Emiatt különösen fontos, hogy olyan életmódot alakítson ki, mely minden egyéb hajlamosító tényezőt a minimálisra csökkent vagy kizár. Lehetőleg naponta végezzen aktív mozgást, sétáljon, kerülje az órákig tartó ülést. Hormonális fogamzásgátló és a dohányzás TILOS!

Üdvözlettel: Dr. Czikkely Rózsa

A szakemberek általában gyulladás- és alvadásgátló gyógyszereket, esetleg acetilszalicilsavat és heparint írnak fel. A gyulladás gyors csillapításának egyik módja az, amikor az orvos feltárja az érintett vénaszakaszt, és az ujjaival kipréseli a gyulladásért felelős vérrögöt, ilyenkor három-négy napon belül a gyulladás elmúlik.

... folytatjuk a visszérgyulladásról szóló összeállításunkat!

Amikor egy trombózis még nem régebbi tíz napnál, akkor kórházban gyógyszerekkel feloldható.

A csak a lábszár vénáit érintő trombózis nyomókötéssel és heparininjekcióval ambulánsan is kezelhető, és utasítások alapján a páciens maga is beadhatja magának az injekciót. A már egészen a combig vagy akár a medencéig is érő trombózist viszont feltétlen kórházban kell kezelni.

Mivel a trombózis elzárja a mélyen fekvő lábszárvénák egy részét, a vér ilyenkor új utat keres például a felületi vénákon keresztül. A nyomókötés és a kompressziós harisnya támasztékul szolgál a vénáknak, nehogy túlságosan kitáguljanak, így a vér könnyedén áramlik vissza a szívhez, és nem akad el a lábszárban.

A jóga hatékonyan serkenti a vérkeringést, kiváló módszer a trombózis gyógyítására, ezért ajánlott naponta kétszer rendszeresen a következő gyakorlatot elvégeznünk: feküdjünk hanyatt, lábainkat tegyük fel egy székbe, kezünk feküdjön lazán a talajon, majd tíz percen át végezzünk könnyedén hasi légzést.

A vénatorna még ennél is egyszerűbb: feküdjünk hanyatt, lábainkat emeljük fel, és tízszer hajlítsuk be, majd nyújtsuk ki a térdeket. Egy perc szünet után ismételjük meg, és végezzük el ötször a gyakorlatot. Ha ezt a mozdulatsort rendszeresen alkalmazzuk, a lábban pangó vér és nyirok könnyen kiürül.

A bőséges C-vitamin bevitele fokozza a véna-falak rugalmasságát. Együnk sok gyümölcsöt, télen és tavasszal szedjünk napi 2-3 grammot.

A vöröshagyma, a fokhagyma, a bors és a gyömbér csökkenti a vér alvadékonyságát, így a trombusképződést, ezért hasznos mindezeket rendszeresen fogyasztanunk.

Természetes vénaszerek: vadgesztenye-kivonat, pohánkafű, csodabogyógyökér, vörös szőlőlevél, árnika, varázsmogyoróhéj, piócakivonat.

Príma gyulladáscsökkentő a teafaolaj! Cseppentsünk a fürdővízbe 15-20 cseppet, vagy készítsünk masszázsolajat: 1 dl mandula-, avokádó- vagy olívaolajhoz adjunk 100 csepp teafaolajat, és fürdés után masszírozzuk be vele lábainkat.

Gyulladás esetén fontos a tartós hűtés, ehhez használhatunk jégzselét, vagy mélyhűtőből kivett nedves törülközőt.

És persze szabaduljunk meg a felesleges kilóktól, mert azzal jelentősen csökkentjük a vénák terhelését és a trombózisveszélyt, valamint hagyjuk abba a dohányzást, mert a cigaretta fokozza a vér alvadékonyságát és rontja a keringést!

Néhány bejegyzéssel ezelőtt foglalkoztunk két esettel, ahol a trombózisból való gyógyulásról írtunk. Kiderült, hogy az egyik történetben szereplő professzor problémái azzal kezdődtek, hogy lassan kialakuló visszérgyulladás jelent meg mindkét lábában.

A visszérgyulladás oka és következménye is lehet trombózis, és mindkét elváltozás tünetei nagyon jól megmutatkoznak, és rendkívül fájdalmasak. A következő két posztban a visszérgyulladás okairól és megelőzéséről lesz szó, majd a lehetséges gyógyítási módokról. Ne feledjük, ez a betegség is hordozza a trombózis kialakulásának lehetőségét, ezért mindenképpen vegyük komolyan!

A felületi visszérgyulladás tünetei a kemény tapintás, a fájdalmas vénaszakasz és a kivörösödés pedig leginkább az alsó vagy a felső lábszáron jelenik meg. Diagnózisa orvosi tapasztalatot igényel.

Hogyan alakul ki?

A felületi visszérgyulladást gyakran az érintett érszakasz trombózisa okozza, amely lehet érfalkárosodás eredménye (a károsodott vénabillentyűk miatt pl. a véráramlás zavara), de lehet véralvadási zavar következménye esetleg genetikai okokból, vagy gyógyszer hatására.

A pontos diagnózis felállításához szükséges vizsgálatok: a koleszterinszint, a homo-ciszteinszint, a fibrinogén és a trombociták, vagyis a vérlemezkék számának, esetleg még a cink szintjének és a pajzsmirigyhormonok mennyiségének meghatározása.

A megelőzésnél nincs hatékonyabb ellenszer

Fontos a vénafalfunkció egészséges működésének elősegítése, például Kneipp fürdővel, hideg vizes lemosással, kovasav és terpéntartalmú gyógynövények (például pohánka, csodabogyó és vadgesztenye) használatával, és a rendszeres mozgás segítségével. Nem szabad megfeledkezni az egészséges hasi légzésről sem, de a már károsodott lábszárvénáknak a nyirokmasszázs biztosítása érdekében leghasznosabbak a gyógyharisnyák.

A Kneipp-fürdő, a legismertebb víz-kúra specialista, a wellness atyjának is nevezett német katolikus pap, Sebastian Kneipp (1821-1897) által kifejlesztett fürdőkúra. Összesen 300 vízkúra receptjét ma is több klinikán használják, a váltott hőmérsékletű fürdőktől kezdve a gőzfürdőig nagyon sok eljárás Kneipp elméletére vezethető vissza.

Ha elhanyagoljuk vénáinkat, akkor könnyebben kialakulhat trombózis, ami azért veszélyes, mert az alvadék kisebb-nagyobb részének esetleges leválása a létfontosságú szervekbe, tüdőbe, agyba kerülhet, ahol ereket tömíthet el.

Régebben a felületi vénák kisebb trombózisát, vagyis a visszérgyulladást veszélytelennek tartották, ennek ellenére komolyan kell venni, kezelésére következetesen cinkpasztás nyomókötést, vérhígító hatású módszereket - citromsavat, fokhagymát, acetilszalicilsavat és heparint - szükséges alkalmazni.

A visszérkutatók támogatják ezeket az óvintézkedéseket, hiszen minden ötödik felszíni visszérgyulladásos betegnél egyidejűleg mélyvénás trombózist is találtak. Ezen eljárások nagy része ráadásul az egész szervezet egészségének megtartását is elősegíti.

Folytatjuk...

Kedves Olvasók!

Az utóbbi hetekben olyan érdeklődés mutatkozott a trombózissal kapcsolatos kérdésekre, hogy eldöntöttük, összehozzuk a betegeket a szakorvosokkal, és szervezünk egy orvos-beteg találkozót. Ám nem állunk meg egy egyszerű fórum összehívásánál, ugyanis a hetek óta szerveződő betegek és szakorvosok a Trombózisklub létrehozását is célul tűzték ki, így első nyilvános találkozónkat a Benczúr Hotelben tartjuk szeptember 16-án, pénteken délután 5-kor!

A belépés és a beszélgetést követő vacsora díjtalan, továbbá lehetőség van a vidékről érkező vendégek útiköltségének támogatására. A megjelenés feltétele a regisztráció kérése, amelyet Zalka Szilviánál lehet megtenni a 30-708-79-28-as számon, vagy emailben a zalkaszilvi@yahoo.com-on. (Az útiköltség támogatási igényt kérjük jelezze előre!)

Minden érdeklődőt nagy szeretettel várunk! Reméljük, sokan csatlakoznak a kezdeményezésünkhöz és rengeteg hasznos tanáccsal lesznek gazdagabbak az összejövetel végére. A további részleteket a hivatalos meghívóban olvashatnak.

A blogunkban bemutatott Debreczeni Lóránd professzor és Bezzegh Attila orvos az RTL Klub reggeli műsorában a trombózis tüneteiről, a rendszeres vérvizsgálat fontosságáról beszélgettek.

(A beszélgetés 10:23-nál kezdődik)

Aki veszélyeztetett, rendszeresen vizsgáltassa meg a véralvadását!

A fejfájás fontos tünete lehet a trombózisnak is, pedig a görcsös fájdalmakat sokszor csak lelki gyengeségnek, hisztinek minősítik a beteg környezetében. A Lancet nevű brit lap tavaly számolt be annak a férfinak az esetéről, aki minden idők leghosszabb másnaposságával, egészen hat hónapon át küzdött. Utóbb kiderült, trombózisa volt.

A Glasgow-i orvosok tanácstalanok voltak a harminchét éves férfi esetében, aki egy hónapja tartó folyamatos fejfájásra, valamint homályos látásra panaszkodott. A szakemberek nem találtak fejsérülésre utaló jeleket, a férfi nem állt gyógyszeres kezelés alatt, és a kórtörténetében sem volt semmi, ami megmagyarázhatta volna a tüneteket. Nem volt láza, a vérnyomása normális volt és a neurológiai vizsgálatok sem jeleztek kóros elváltozást. Végül egy szemorvos jött rá, mi lehet a baj.

„A páciens látóidege nagyon megduzzadt, ezáltal a vakfoltja is megnagyobbodott, ez okozta a homályos látást. Mindennek oka pedig egy ritka betegség, az agyüregi vénás trombózis" – magyarázta a specialista a férfinél talált elváltozásokat.

A férfi aztán bevallotta, hogy egy hónappal ezelőtt családi problémái miatt négy napon át folyamatosan ivott, körülbelül 35 liter sört gurított le a torkán. Ez súlyos kiszáradást okozott, melynek eredményeként trombózis alakult ki az agyában. A vizsgálatok később megerősítették a felállított diagnózisát.

A trombózisnak ez a fajtája nagyon ritka, Nagy-Britanniában évente egymillió emberből csak három-négy esetben fordul elő. Leggyakrabban gyerekeknél jelentkezik, de az oka ismeretlen. A tünetek között látásromlás, idegi károsodás, zavartság, és különböző rohamok szerepelnek.

A „másnapos” beteg állandó fejfájása és homályos látása csak fél éves véralvadásgátló kezelés hatására múlt el teljesen, így ezzel állította fel a – nem hivatalos – másnapossági rekordot.

Fontos megjegyezni, hogy a nők gyakrabban szenvednek fejfájástól, melynek nagyrészt hormonális okai vannak, ám a 45 éves kor alatt rendszeresen jelentkező migrén kissé fokozza a trombózis és a stroke kockázatát, amit aztán az esetlegesen szedett fogamzásgátló tovább fokozhat. A dohányosoknál ez a veszély akár tízszeresére is nőhet. Tehát mindenképpen fogadjuk meg a jótanácsot, hogy a fogamzásgátlót szedő migrénes nő ne dohányozzon!

Napjainkban - ahogy arról legutóbb írtunk - szinte egyetlen, a kilencvenes évek elején fejlesztett betegágy melletti koagulométer (INR mérő) az elérhető eszköz itthon, amely alkalmas arra, hogy a beteg vagy hozzátartozója otthon INR-ellenőrzést végezzen.

Az eszköz ára, illetve a meghatározásra alkalmas „csík” ára miatt ez a lehetőség széles körben mégsem terjedt el.

Ritka és kevés kivétel ismert, ahol a beteg vagy egy magán egészségügyi szolgáltató ezt az eszközt rendszeresen használja. Az egészségügy és a gyógyszerpiac számos szereplőjének érdeke lenne a rendszeres mérési gyakorlat kialakítása, mert ez javítaná a gyógyszerszedéssel kapcsolatos mutatókat, a hatékonyságot. Mindezzel növekedne az egy betegre eső gyógyszerfogyasztás, de közben csökkenne a beépített egészségügyi berendezések (műbillentyű, tartós vénás kanül, stb.) kapcsán kialakult szövődmények száma. Ám úgy tűnt eddig, hogy a gyártó, illetve a gyógyszergyártó és az egészségpiaci szereplők együttes lobbi-ereje sem elegendő az ideális megoldás kialakításához.

Amennyiben lehetséges lenne a most elérhető eszköz költségeinek a töredékéért berendezéseket biztosítani a betegeknek, és megfizethető áron forgalomba hozni a reagenseket, jelentős népegészségügyi hozadéka lenne a betegek önellenőrző INR-monitorizálásának!

A lakosság jelentős része - főként az ötven év felettiek - folyamatosan, vagy időnként antikoaguláns kezelést (köznyelvben vérhígító kezelést) kap. Az antikoaguláns kezelés hatékonyan tudja meggátolni bizonyos kóros állapotok, megbetegedések, komplikációk kialakulását, azonban a rosszul végzett kezelés komolyan károsíthatja a szervezetet, illetve súlyos komplikációkat, halált is okozhat.

Az elmúlt évek tapasztalata felveti, hogy nagyon lényeges ennek a terápiának a folyamatos ellenőrzése, mivel az esetek jelentős részében a bevitt gyógyszer nem biztosítja a kellő mértékű hatást.

A közelmúltban már egy kutatásban is részletesen megvizsgálták, hogy az antikoaguláns kezelés ágy melletti (otthoni) ellenőrzésének van-e pozitív hozadéka a halálozási és egyéb komplikációs adatokra nézve. (Garcia-Alamino JM, Ward AM, Alonso-Coello P, Perera R, Bankhead C, Fitzmaurice D, Heneghan CJ. Self-monitoring and self-management of oral anticoagulation. Cochrane Database of Systematic Reviews 2010, Issue 4. Art. No.: CD003839. DOI: 10.1002/14651858.CD003839.pub2.)

A vizsgálatból kiderült, hogy az összes vizsgált és standardizált klinikai tanulmányban statisztikailag jelentős mértékben csökkent az antikoagnuláns kezelt betegek halálozása akkor, ha ők maguk vagy hozzátartozójuk, illetve a háziorvosuk a betegágy mellett INR meghatározást végzett, és ez alapján követte és módosította a kezelést. Ugyancsak csökkent a nagyobb vérzéses események száma, a vérzések mértéke és a vérzés ideje a betegágy melletti ellenőrzést végző személyeknél a többi kezelt beteghez képest.

Napjainkban gyakorlatilag egyetlen gyártó által elkészített, a kilencvenes évek elején fejlesztett betegágy melletti koagulométer (INR mérő) az egyetlen ténylegesen elérhető eszköz Magyarországon, amely alkalmas arra, hogy a beteg vagy hozzátartozója folyamatos INR-ellenőrzést végezzen

Az eszköz ára, illetve a meghatározásra alkalmas „csík” ára miatt ez a lehetőség széles körben nem terjedt el. Ritka és kevés kivétel ismert, ahol a beteg vagy egy magán egészségügyi szolgáltató ezt az eszközt rendszeresen használja. Az átlag magyarnak egyelőre így ez nem megoldás, de a nyugat-európai országokban ennél már jóval kifinomultabb módszerek léteznek a betegágy melletti INR-mérésre és elterjedtek a háziorvosi minilaborok is.

Az egészségügy és a gyógyszerpiac számos szereplőjének érdeke lenne a rendszeres mérési gyakorlat kialakítása, mert ez javítaná a gyógyszerszedéssel kapcsolatos mutatókat, a hatékonyságot. Mindezzel növekedne az egy betegre eső gyógyszerfogyasztás, de közben csökkenne a beépített egészségügyi berendezések (műbillentyű, tartós vénás kanül, stb.) kapcsán kialakult szövődmények száma.

Összességében bizonyított következtetés, hogy a betegágy melletti megfigyeléssel ellenőrzött antikoaguláns kezelés sokkal jobb eredményeket adott, mint a hagyományos laboratóriumi vizsgálattal követett betegek esetében. A beteg önellenőrzése tehát mindenképpen követendő eljárás a trombózisok és vérzések megelőzésében!

A vérhígító (antikoaguláns) szedése – mint arról már többször írtunk – veszélyes kezelés. A rosszul beállított gyógyszeradag akár vérzékenységet is okozhat, ami végzetes következményekkel jár. Ezért fontos kérdés, hogy hol történjen a tartós kezelésben részesülő beteg (például Syncumar) laboratóriumi és klinikai ellenőrzése.

Ezek az INR kontrollvizsgálatok három helyen történhetnek: leggyakrabban háziorvosnál vagy szakorvosnál, aki elküldi a beteget laborvizsgálatra, ennél sokkal ritkább eset az antikoaguláns szakambulancián történő ellenőrzés, de a beteg önkontrollt is végezhet, hiszen az erre használatos kisméretű műszerek és egyszer használatos tesztcsíkok elvileg már rendelkezésre állnak, hasonlóan a vércukor-ellenőrzéshez.

Az önkontrollos vizsgálat azonban itthon még gyerekcipőben jár, a műszer meglehetősen drága, a tesztcsík ára pedig többszöröse a vizsgálat finanszírozásának. Nem beszélve arról, hogy az eszköz is a közel húsz évvel ezelőtti fejlesztés eredményeként igen gyakran bizonytalan eredményt ad. Az adatok szerint az antikoaguláns szakambulanciák eredményei messze felülmúlják a családorvosi-szakorvosi ellenőrzés eredményeit, melynek eredményeként lényegesen kevesebb a tromboembóliás és vérzéses szövődmények gyakorisága. Az elenyésző rendelkezésre álló adat ellenére is a beteg önkontrollos folyamatos ellenőrzése szintén sikeresnek mondható, leginkább a rendszeresség miatt.

Sajnos a legkevésbé hatékony a ma leggyakoribb módszer, miszerint a háziorvos küldi be a beteget laborvizsgálatra, és ez a technológia bizonyítottan a legkevésbé kedvező a másik két változathoz képest.

Mi tehát a teendő? Mindenképpen fejleszteni kell a háziorvosok lehetőségeit és műszeres ellátottságukat, valamint támogatni kell, hogy a beteg önellenőrzése minél gyakoribb és megfizethetőbb legyen.

2008 augusztusában Szarka Tünde épp fesztiválozni indult volna, amikor felhívták a kórházból: két apró rögöt találtak a tüdejében, perifériás területen. Az orvos ugyan jelezte, hogy ez csak mikroembolizáció, de azért kérte, legyen kedves a csomagjával ne a fesztiválra, hanem a budakeszi tüdőklinikára bevonulni. Így kezdődött…

Leiden mutáció

A Leiden-mutáció egy genetikai eredetű véralvadási zavar, neve felfedezésének helyéről származik. A mutáció miatt egy aktivált véralvadási faktor - az V. faktor - fehérjeláncát az aktivált protein C (APC) nevű enzim nem képes bontani. Az alvadást elősegítő faktorok bomlásának lassulása következtében a betegeknek fokozottan alvadékony a vére, így trombózisra - azaz vérrögképződés okozta érelzáródásra - hajlamosak.

Egy reggeli ájulást követően döntött úgy, hogy végére jár a problémának, végül egy neurológusnak jutott eszébe, hogy mellkas CT-t kérjen, hogy kizárják a tüdőembóliát. Az eredmény megdöbbentő volt, az okok viszont máig homályosak. Vélhetően egyfajta hajlam tehető felelőssé a történtekért, az orvosok Leiden-mutáció után kutatnak, de azt máig sem sikerült egyértelműen kizárni.  Fény derült viszont egy nem régóta kimutatható elváltozásra - az úgynevezett antifoszfolipid szindrómára - ami egyfajta alvadékonysági zavar. „Ez talán sosem okozott volna problémát, ha nem szedem hat évig a Diane35 nevű fogamzásgátlót, amelyet fél évig sem lett volna szabad. Véletlenek pedig nincsenek, valószínűleg akaratlanul is kihívtam magam ellen a sorsot, a nőgyógyász pedig egyszer sem figyelmeztetett!” – vélekedik Tünde, akinek az átlagnál talán könnyebben sikerült feldolgoznia, hogy élete hátralévő részében gyógyszert kell szednie. „Egy angliai ösztöndíj bánta ezt az egészet, de ott és akkor, a kórházban, amikor mindenről pár óra leforgása alatt kellett dönteni, annyira egyszerűnek tűnt az egész. Ösztöndíj, foglalt út, albérlet és egy merőben más élet ígérete: kuka. Most ez a feladat.”- mondta, habár a tudat, hogy egy csapásra „gyógyszerfüggővé” vált, nem teszi boldoggá. „Az alternatívákon azóta is agyalok, mert orvosban vakon bízni nem tudok, a  Syncumartól pedig tartok.”

Kicsit több türelem és zsebkendő

A  remény egyelőre erősebb benne, hogy egyszer negatívba fordul minden érték, aminek kell, s kiderül: nincs is semmi baja. A balesetek, a gyógyszerek és az étkezi szokások ugyan külön figyelmet érdemelnek, de ma már tudja, semmivel sem szörnyűbb, mint egy allergia, vagy a rövidlátás. Extrém sportokat űz, közben pedig vigyáz magára, de nem extrémen. „Apróbb vágások, kis vérzések már voltak, de egyik sem bizonyult kezelhetetlennek. Csak kicsit több türelem és zsebkendő, amíg eláll a vérzés. Egyedül a sebészeti, fogászati beavatkozásokat kell tervezettebben kezelni. Bár az egészségügyi gépezet lomhasága miatt kizártnak tartom, hogy a gyógyszer ürülése miatt akár csak egy nappal is többet kellene várnom, például egy anyajegy leszedésére, mint bárki másnak.”

Étkezési szokások terén nem foglalkozik semmilyen ajánlással és tiltással. Felelőtlenség? Lehet. De úgy gondolja, amíg a teste jól reagál, és jól érzi magát, addig nincs baj. Gyógyszer-kölcsönhatások tekintetében orvosával konzultál, a többi, mint mondja, már az ő dolga. A rossz emlékű fogamzásgátlás és a gyermekvállalás azonban borús perceket idéz. „A fogamzásgátlás hormonális úton elképzelhetetlen. Tilos.  Kérdés persze, tenném-e valaha, ha lehetőségem is nyílna rá, azok után, „amit velem tett”. Így maradnak az alternatív módszerek, de nem bánom. Sokkal előbb kellett volna így döntenem. Akkor legalább a választási lehetőség megmaradt volna.”

Teherbe esni vagy sem?

Gyerekvállalás kérdésében nem nyugodt, bár állítja, ráér még. „Mikor átálltam a Syncumarra, az orvos ezzel kezdte: csak teherbe ne essen. Károsíthatja a magzatot. Majd pár hónap elteltével, amikor úgy tűnt, a gyógyszer életem állandó velejárója lesz, már más vélemény hangzott el ugyanazon orvos szájából: nem baj, ha teherbe esik, csak vegyük észre minél előbb, hogy készítményt válthassunk. Itt sérül nálam a fehér köpeny hitelessége.” Néha azonban elkeseredik, ha belegondol, mi lesz évek múlva, amikor még mindig szednie kell. Aggódik a lehetséges mellékhatások miatt.

Ellenőrzésre hathetente kéne járnia, de mivel mindig rendben vannak az értékek, előfordul, hogy csak negyedévente ellenőrizteti. A laborok malmai ugyanis lassan őrölnek, biztonságérzetét sokan javítana egy olyan szerkentyű, amellyel a vérnyomásmérőhöz hasonlóan maga mérhetné az INR értékét. Reméli, egyszer erre is lesz lehetőség. „Megúsznám a kórházban ácsorgást, a várakozást, arról nem beszélve, hogy azonnal tudnám az eredményt. Távoli álom, de talán nem lehetetlen…”

A rettegett trombózisos betegségek nem válogatnak fiatalok és idősek között, és az sem számít, hogy valaki pontosan tudja-e, mi történik a szervezetében, ha az aggasztó jelek megjelennek. Debreczeni Lóránd nyugalmazott főorvos, a Szent Imre Kórház egykori laborvezetője ugyanolyan áldozata lett a véralvadási problémáknak, mint Juba Eszter, akinek fogalma sem volt arról, hogy örökletes véralvadási zavarban szenved, míg egy bokaficam miatt tüdőembóliát nem kapott. Úgy tűnhet, meg kellett történnie a bajnak, hogy Eszter édesanya legyen, a fiatal lány ugyanis betegségéből lábadozva váratlanul teherbe esett, pár hét múlva gyermeke születik.

Nem hitte, hogy vele megtörténhet: elvesztette egyik lábát

Tizenöt évvel ezelőtt Debreczeni főorvos bal térde alatt húzódó artériájában aneurizma alakult ki, és artériás trombózis jött létre. Mindezt lassú, végtagi visszértágulat és visszérgyulladás előzte meg mindkét lábában, és ekkor kezdett Syncumart szedni. Megpróbálták a beteg ereket plasztikázni, többször is műtötték, visszérdarabot ültettek be a sérült érszakasz helyére. A főorvos eleinte gyakran mérte az INR szintjét, de mivel az hosszabb ideig stabil maradt és a betegségtudata sem alakult ki, nem mérte többet, a problémát elfeledte. Ezalatt viszont az INR-érték túl alacsony lett, ami 2000-ben amputációhoz vezetett a rossz keringés és az újabb trombusok keletkezése miatt. A főorvos elvesztette bal lábát, és a másik lábában is rosszabbodott a keringés, így azt is operálták. Utólag belátja, hogy az inaktív életmód, az ülő foglalkozás és a napi két doboz cigaretta elszívása, valamint a túltápláltság is befolyásolta az állapotát. Nem figyelt oda az egészségére, pedig a folyamatot lehetett volna késleltetni.

Bár jól ismeri az INR mérési lehetőségeket, és a véralvadási folyamatokat, azt hitte, hogy vele nem történhet baj, ő kivétel lesz. Saját kárán kellett kialakítania a "könnyen elviselhető élet" szabályait, és óriási akaraterővel, családja támogatásával tért vissza a munkába. Már nyugállományban van, de fontosnak tartja megosztani történetét, mert ha ő nem tanult a jelekből, és ő mint orvos nem élt a megelőzés lehetőségével, legalább mások okuljanak. Magánemberként egyébként úgy gondolja, hogy egyre többször előtérbe kerülnek majd a véralvadás-gátlással összefüggő hibás orvosi gyakorlat megállapítására vonatkozó perek. „A levett vér eltarthatósága például határt szab az INR mérés pontosságának, elméletileg egy leletnek illik hat órán belül elkészülnie, ami manapság alig történik meg” – mondja.

Bokaficammal kezdődött, terhességgel folytatódott

Juba Eszter huszonhat évesen, tavaly novemberben került kórházba tüdőembóliával, egy trombózis okozta életveszélyes kórképpel. Betegsége egy bokaficammal indult, de váratlanul légzési nehézségei lettek, és járni is alig tudott a fájdalomtól. A háziorvostól azonnal a tüdőgondozóba került, ahonnan azonnal küldték tovább a Korányi Kórházba, mert bizonyossá vált, hogy a fájdalmat tüdőembólia okozza. Eszternek nagy szerencséje volt, mert mindez 12 óra alatt lezajlott, és megkapta a megfelelő orvosi ellátást. „Tíz napot töltöttem kórházban, majdnem 3 hónapig lábadoztam még otthon, és kétnaponta mérték az INR-szintemet, hogy a megfelelő gyógyszeradagot beállíthassák” – mesél a gyógyulásról. Ám eközben kiderült: egy örökletes véralvadási zavarban, Leiden-mutációban szenved. Ez igen meglepő hír volt, hiszen emiatt fogamzásgátlót sem szedhetett volna, pedig ekkor már tíz éve így védekezett a nem kívánt terhesség ellen. Mint mondja, nem nézték meg a vérképét, amikor az első levéllel szedni kezdte, nem ellenőrizték azt sem, hogy szenved-e valamilyen örökletes véralvadási zavarban, pedig az antibébi okozta trombózishajlam ma már köztudott. Kiderült tehát, hogy a fogamzásgátló, a bokaficam és az örökletes betegség együtt okozta Eszternél a tüdőembóliát.

A történetnek ezzel nincs vége, hiszen Eszter a lábadozás végén teherbe esett, ma a 8. hónapban jár, nemsokára gyermeke születik. Veszélyeztetett terhesként persze nem egyszerű kihordani egy gyermeket, a kismama naponta szurkálja magát véralvadásgátlóval, hogy a trombózis kialakulását megakadályozza, de még az étrendjére is szigorúan oda kell figyelnie, hiszen a zöldségek jelentősen változtatják a vér protrombin szintjét, amelynek megfelelő aránya elengedhetetlen a normális véralvadáshoz.

A trombózis kialakulását, legkülönfélébb változatait és az állandó ellenőrzés fontosságát már többször végigjártuk ebben a blogban. Van azonban egy olyan tényező, amelyről eddig nem esett szó, ez pedig a pszichoszomatikus érintettség. Ez azt jelenti, hogy a trombózis is visszavezethető bizonyos lelki okokra. Bár a nyugati orvoslás szeret a sejt és szervezet szintjén gondolkodni, a keleti gyógymódok európai elterjedése után ma már a hétköznapi ember is jól tudja: a test és lélek együttes működésében minden mindennel összefügg.

A genetikai hajlam és az életmód rizikófaktorai mellett mindenképpen fontos tényező a lelki állapotunk, a belső békénk, ennek az egyensúlynak a felbomlásával sokféle testi betegség érhet utol minket.

Gyerekkorunktól üldöz a baj

Mik állnak a pszichoszomatikus megbetegedések hátterében? „Vannak   személyiségtípusok, amelyek  meghatározott konfliktusok és betegségek iránt érzékenyebbek.  A konfliktus lehet korai gyermekkori eredetű is. A szülőktől való korai elszakadás, vagy a későbbi életkorban is  erőteljes szülői kötődés, az elszakadni nem tudás, az életcél meghiúsulása, a pályaválasztás és a párválasztás balsikerei, valamint annak későbbi kihatásai, mind súlyos megpróbáltatást, konfliktus helyzetet jelentenek.  Egy munkahelyi konfliktus, a teljesítmény és követelmény, az ambíció és a lehetőség, a sikerre való törekvés és a sikertelenség, a szeretetvágy és az elutasítás között nehezen elviselhető űr újabb krónikus konfliktushelyzet. Ugyanilyen teher a lélekre, így a testre is, az egzisztenciális probléma, amely nemcsak a mindennapi élethez szükséges pénz előteremtését jelenti, hanem például egy sportember erejének csökkenése, egy szellemi tevékenységet végző ember memóriájának keserűen megélt hanyatlása,  a testi hibák, elhagyatottság megélése és  megannyi ránk nézve fenyegető veszély árnyékolhatja be lelkünket.  Tehát már gyermekkorunktól kezdve veszélyeztetettek vagyunk.”

A vér a lélek szimbóluma

„A trombózis és a szívinfarktus hátterében elsősorban a stressz áll. A mindennapi élet aggodalmainak szorítása, a foglalkozás során elszenvedett agressziók mind  kikezdhetik az érfalat, vagyis ismétlődő görcsökkel terhelhetik ereinket. A vérlemezkék összecsapódásában is segít a stressz, így az 56 km hosszú érpályánk bármely szakaszán a trombózis kockázatát megsokszorozhatja.”

A vér a lélek ősi szimbóluma. Rendes körülmények között a vér, azaz a lelki energia, állandó áramlásban, szüntelen mozgásban van. Ha valamely álláspontunk (lábunk) egy meghatározott ponton megmerevedett, ha gondolkodásunk vagy nézeteink egy bizonyos ponton megrekedtek, s zavarják a dolgok menetét, azaz ha nem vagyunk hajlandók lelki életünk bizonyos vonatkozásain szükségszerűen változtatni és ezáltal akadályozzuk fejlődésünket, vérrögképződés következhet be. Fogalmazhatunk úgy is: egy pontosan lokalizálható probléma elzárja a dolgok szabad folyását, nézeteink elakadtak, álláspontunk megmerevedett. A trombózis kialakulása a lelki életben tehát annak kivetülése, hogy az ego szellemi fejlődése elakadt és mielőbbi változtatásra kényszerül.

Egy július végi hír szerint meghalt egy brit fiatalember e-trombózisban. Ahogy már mi is írtunk erről a típusú trombózisról, ez nem más, mint a monitor előtt mozdulatlanságban eltöltött hosszú órák eredménye. Valahol a testben, az elégtelen keringés miatt trombus képződik, amely aztán elzáródást okoz az érrendszerben. Ez például mélyvénás trombózishoz, vagy akár tüdőembóliához is vezethet.

„A húszéves Chris Staniforth egy munkaügyi központ előtt beszélgetett barátjával, amikor hirtelen rosszullét fogta el, s bár a mentők hamar kiérkeztek a segélyhívásra, életét már nem tudták megmenteni. A később elvégzett boncolás mutatta ki, hogy a fiatalember halálát mélyvénás trombózis okozta.” – olvasható a cikkben. A fiatalember, Chris édesapja, David Staniforth a The Sun riporterének elmondta, hogy fia gyakorlatilag Xbox-ának élt. A szinte minden konzolt birtokló fiú képes volt napjában akár tizenkét órát is szünet nélkül játékkal - például a Halo multiplayerével - tölteni. „Mivel a gyászoló apa nem szeretné, hogy más szülőknek is hasonló okból kelljen függővé vált, minden önkontrollt nélkülöző csemetéjüket eltemetniük, kampányba kezd annak érdekében, hogy felhívja a figyelmet a túlzásba vitt játék veszélyeire. Bár egy pillanatig sem hibáztatta a konzolok gyártóit, elvégre nem ők tehetnek arról, hogy a felhasználók mennyi időt töltenek velük.”- folytatódik az összeállítás.

Nem túl ízléses viccelni egy ilyen halálesettel, de a hír hozzászólói közt akadt valaki, aki meglehetősen profán módszert javasol az e-trombózis kivédésére. Igaz, van benne mozgás és folyadékpótlás is, tehát akár még működhet is…

Stevescarecow ezt írja: „Én kitaláltam a megoldást, hogy sok órás BFBC2-csaták közben néha mozogjak kicsit. Sört kell inni játék közben, ezáltal mozgatom a karom, a nyakam és a felsőtestem. És a sörivás - mint tudjuk - pisiléssel is jár, tehát fel kell állni, hogy ürítsük is a felszaporodott folyadékot. Ezáltal mozgatjuk az alsó végtagjainkat is. Ha közel van a WC, és kevésnek ítéljük a mozgást, akkor ki kell mennünk újabb sörökért a konyhába. A folyamat ismétlése még több mozgást igényelhet.”

A műtét utáni trombózis kockázata a beavatkozást követő harmadik héten a legnagyobb, de még egy év múlva is négyszer magasabb a trombózis veszélye, mint az átlagnépességben – olvasható az Oxfordi Egyetem egyik kutatásában. Nálunk az a kötelező kórházi gyakorlat, hogy a nagyobb ortopédiai műtéteknél már a beavatkozás előtt kapnak a betegek véralvadást gátló készítményt, amit hazaengedésük után még három héten át kell szedniük. Kisebb beavatkozásnál ez persze rövidebb idő. Általában a műtétet követő 35 napot tartja a szakma kiemelt kockázatú időszaknak.

Egy harisnya meglepően sokat segít

A betegek is tehetnek a vérrögképződés ellen: fontos a mozgás a véráramlás serkentése miatt, a folyadékfogyasztás, de a fogyás is segíthet, ha túlsúlyos a beteg. Mindezek mellett a rugalmas harisnya viselésével is védekezhet. Ezek a harisnyák folyamatos védelmet biztosítanak lábadozó betegek esetében tüdőembólia és a mélyvénás trombózis kialakulása ellen. Közepes és nagyon súlyos esetekben válasszuk a combharisnyákat, enyhébb esetekben pedig a térdharisnyákat.

Magyarországon különösen fontos a szív- és érrendszeri megbetegedés kérdése, mert ez a vezető halálozási ok, az ebben a betegségcsoportban elhunytak aránya kétszerese az uniós átlagnak. A Boehringer Ingelheim gyógyszergyár nemrég több olyan, különösen nagy betegszámú klinikai vizsgálatot folytatott, amelyek a kardiovaszkuláris betegségek terápiás eljárásait kutatták.

Hamarosan kiválthatjuk az öninjekciózást?

Az egyik felmérés 27 ezer beteg bevonásával a tromboembóliás betegségeket vizsgálta, és egy orálisan alkalmazható, dabigatran hatóanyagú véralvadásgátló hatását elemezte a trombózisok és embólia megelőzésében és kezelésében. A szer jelenleg a térdprotézis műtétek utáni trombózis veszély csökkentésére adható, de a vizsgálatok bebizonyították: más, súlyos trombóziskockázatot jelentő ortopédiai műtétek és betegségek, és a leggyakoribb szívritmuszavar, a pitvar-fibrilláció esetében is hatásos.

Európában évente félmillió ember hal meg mélyvénás trombózis miatt, ezért fontos a hatékony megelőzés. Ez a módszer gazdaságosabb, mint a jelenleg alkalmazott injekciós kezelés, mert nem igényel folyamatos laboratóriumi kontrollt, azaz állandó INR ellenőrzést, valamint javítja a betegek életminőségét, hiszen a szer szájon át szedhető, vagyis (ön)injekciózásra nincs szükség.