Ani nevű olvasónk nemrégválaszt kapott kérdéseire itt a blogban, ám újabb levelet írt, amelyre szakértőnktől ismét megnyugtató sorokat kapott.

Tisztelt Doktornő, köszönöm válaszát!

Úgy tudom, nem volt a családomban egyáltalán trombózis, de a nagynéném, aki sokat cigizett, majd hirtelen abbahagyta a dohányzást - azt hiszem - infarktusban halt meg 63 évesen.

A genetikai vizsgálatot nálam nem csak Leiden-mutációra végezték el, hanem a Cambridge, a Hong-Kong mutációkra és FII 20210G/A mutációra is. Ezek mindegyike negatív volt. Kérdésem: van még más olyan genetikai vizsgálat, ami szükséges volna?

És hogyan lehet kideríteni azt, hogy van-e gyulladásos megbetegedés a szervezetemben? Ezt a vérvizsgálat kimutatja? Mert  elég alapos vérvizsgálaton estem át: immunszerológia, klinikai kémia, szerológia, hematológia, véralvadás.... Ezeken belül sok vizsgálat volt. A hematológus azt mondta, nincs baj, bár három dolog eltért a normálistól:

Neutrofil 82,000 (ref érték: 45,000 - 70,000)

Lymfocita 9,000 (ref. érték: 20,000 - 40,000)

Lymfocita abszolút értéke: 0,660  (ref. érték: 1,000 - 3,7000)

Igaz, pont azon a napon volt nagyon erős a menstruációm, és kicsit meg voltam fázva, köhögtem, fájt a torkom.

Megijesztettek nagyon a trombózis lehetőségével, viszont úgy tűnik, nőgyógyászati problémámra csak a fogamzásgátló szedése a megoldás. És egyszerűen nem tudom, mit tegyek, félek, ugyanakkor szeretnék már újra normális életet élni. Már hat éve járok nőgyógyásztól nőgyógyászig amiatt, mert a két menstruáció közötti időben is vérezgetek, sokszor 6-7-8 napon keresztül is. Bár nem erős ez a vérzés, mégis ijesztő, és hatással van a mindennapjaimra, a szexuális életemre, a hangulatomra. 24 napos a ciklusom, 7 napig menstruálok, és még itt van a közti vérzésem is, ami azt jelenti, egy ciklusban alig van vérezgetésmentes napom. Belefáradtam, elkeseredett vagyok, a pénzem nagy részét orvosokra költöttem, mégsem sikerült eddig kideríteni, mi a bajom. Most végre talán a fogamzásgátló megoldaná, ezzel kapcsolatban viszont nagyon megijesztettek. Úgy érzem, ez egy ördögi kör. Szeretném tudni, hogy ezek tükrében bele merhetek-e vágni a fogamzásgátló szedésébe, mi az, amire feltétlenül figyelnem kell? Köszönettel és tisztelettel: Ani

Kedves Ani!

Megnyugtató választ adhatok Önnek. Nagynénje 63 éves korában kapott infarktusa semmiféle veszélyt nem jelent Önre. Vagyis az ő infarktusa nem utal arra, hogy a családban örökletes hajlam lenne a trombózisos megbetegedésekre. Kérdésében Ön is összefüggésbe hozta az erős dohányzást és az infarktus előfordulását. Valóban, a dohányzás jelentősen növeli az infarktus előfordulási valószínűségét!

Második levelében tájékoztat, hogy az első levelében leírt vizsgálatokon kívül egyéb immunszerológiai, klinikai kémiai, szerológiai, hematológia, véralvadási és véralvadásra vonatkozó genetikai vizsgálatokat is elvégeztek Önnél, valamennyit negatív eredménnyel.

Szeretném megnyugtatni, hogy az éppen aktuális megfázása nem befolyásolta sem azoknak a vizsgálatoknak az eredményét, melyek a menstruációs ciklus rendellenességének kiderítése irányultak, sem a véralvadási vizsgálatokét.

Leveléből  kitűnik, hogy kezelőorvosa nagy körültekintéssel foglalkozik betegségével, gondos és igen alapos kivizsgálásban részesül. Azt gondolom, nyugodtan megbízhat az Ön esetét alaposan ismerő kezelőorvosa és hematológusa tanácsaiban. Üdvözlettel: Dr. Czikkely Rózsa

Az utóbbi hetekben több rádió- és tévéműsorban is szó esett a trombózisról. Az Info Rádióban elhangzott interjút már korábban feltettük írásban is a blogra, azóta viszont láthattuk Dr. Czikkely Rózsát a Duna TV-ben is (Internet Explorerben nézhető meg). Most pedig összefoglaljuk, melyek voltak a legfontosabb kérdések a Kossuth Rádió Napközben című műsorában elhangzott programból, amely szintén a trombózissal foglalkozott. (2011. október 21-én.)

A műsorvezető ismertette az összes rizikófaktort, ennek a betegségnek a „sunyi” jellegét, beszéltek betegek a saját tapasztalataikról, illetve szakemberek arról, hogy ők miként találkoznak a trombózissal, és milyen megoldásokat látnak a jelenleg alkalmazottak helyett, hogy a betegséget leíró statisztikák javulást mutassanak.

Mindent megtesz azért, hogy ne legyen veszélyben? – hangzott el a műsorvezető indító kérdése, és nem is gondolnánk, hogy mi is sokat tehetünk saját egészségünk megóvásáért, a trombózis elkerüléséért.

Nehezen ismerhető fel

Az első megkérdezett 51 éves férfi beteg arról beszélt, hogy nála influenzás megbetegedés után kezdődött a problémája. „Megállapították, hogy mélyvénás trombózis után tüdőembóliát kaptam. Egy napon át életveszélyben voltam, csak akkor derült ki, mekkora a baj. De nem gondoltam volna, azaz nagyon későn fordultam orvoshoz.” A férfi egyébként egészséges életet él, nem dohányzik, viszont napi 10-12 órán át végzett ülő munkát a betegségét megelőzően. Azaz a betegség kialakulásában az influenza utáni fekvés és a megelőző mozgásszegény életmód is hozzájárult az embólia kialakulásához. Pedig korábban elment vérsűrűség vizsgálatra is, mert munkája miatt rendszeresen járt ellenőrzésre, de az eredmény tűréshatáron belüli volt. A prevenció nagyon fontos lett volna, és úgy érzi, nem ment elég gyakran ellenőriztetni az INR-értékét.

Amint olvasóink már jól tudják, a veszélyeztetett állapotok között szerepel a hajlam, az elhízás, a dohányzás, a fogamzásgátló szedése, az ülőmunka, a repülés és az idős kor is.

Adrienn mégis 29 évesen, aktív sportolóként került az intenzív osztályra. „Kétnapos ülő munka után egyszerűen összeestem a munkahelyemen, mentő vitt el, de az intenzíves orvos átlátta a problémát, mégis azt mondták, hogy nem biztos, hogy megérem a reggelt.” Az aktív sportoló hölgynél genetikai problémák álltak a háttérben. Mégis bizakodó volt, mert ahogy a riportban elmondta, egy 19 éves fiú is ott volt az intenzíven, akinek a karjában alakult ki trombózis, vagyis megértette, a fiatal kora ellenére ő is veszélybe kerülhet, de meg kell tenni mindent a gyógyulásért. Sajnos édesapjánál szintén ez a betegség alakult ki, de nála egy hétig nem ismerték fel a trombózist, nem vették észre, ám végül egy Doppler-vizsgálat derítette ki, hogy a pontos diagnózis nála is trombózis.

Az angliai rendszer jó példa lehet

Bezzegh Attila laborvezető, aki már blogunkban is válaszolt olvasói kérdésre és a trombózis szakértőjeként ismerjük, a következőket mondta a műsorban: „A lakosság 5-6 százalékát kezelik véralvadási problémával Magyarországon. A betegség kulcsa az INR-szint ellenőrzése, melynek elvégzéséhez szükséges mérőműszerek megfelelő tb-támogatásának hazai megoldására jó példa lehet az angliai. Ott 5-10 háziorvos közösséget alkot, és kineveznek maguk közül egyvalakit véralvadásgátló monitorizáló orvosnak. A körzetekben lévő betegek rendszeres vizsgálatát így ott végzik el. Ellenőrzik, hogy az adott gyógyszeradag megfelelő-e, és az eredmények fényében módosítják a kezelést.” Mindez itthon is kivitelezhető, de a távolabbi cél azonban az lenne, ha a betegek saját maguknak is meg tudnának venni egy ilyen készüléket az otthoni vizsgálat elvégzéséhez – mondta Bezzegh Attila.

A háziorvosnak fontos szerep jut

Fekete Mátyás országos labor-szakfelügyelő főorvos is bekapcsolódott a műsorba és megerősítette, hogy nemzetközi statisztikai adatok szerint a 15 évesnél fiatalabb korosztályban százezer lakosra 5 trombózis jut átlagosan. A 80 év felettieknél már 4-500 ugyanez az érték, ami döbbenetes sokszorozódást mutat a kor előre haladtával. Mint elmondta, szerzett és vele született módon is elszenvedhetjük ezt a betegséget, azaz gyakorlatilag mindannyian ki vagyunk téve a trombózis veszélyének.

Komáromi Zoltán háziorvos szerint nekik fontos szerepük lehet a betegségben, hiszen a beteg viszonylag tünetszegényen kerül életveszélyes állapotba. „Néha például egy bokahúzódás is kiváltja a az akár végzetes trombus elindulását, a beteg pedig ezt összekapcsolja magában, sokszor így nem tulajdonít jelentőséget az elváltozásnak vagy fájdalomnak, így kerülhet abba az állapotba, hogy csak azonnali orvosi segítség mentheti meg az életét. Tálcán viszi az orvosnak a téves diagnózist. De a műtéti beavatkozások után is növekszik a veszély, így a beteget előre fel kell készíteni, hogy a felajánlott heparin származékot fogadja el, ezzel megelőzhető a trombózis, akár saját magának is adagolhatja a beteg. De a folyamatosan véralvadásgátló szereket szedő betegnek az ellenőrzése szintén a háziorvos feladata. Az INR-t meghatározó műszer betelepítése a háziorvoshoz kiváló megoldás lenne. Angliában a háziorvos mindezért kap támogatást, míg a magyaroknál ez nincs finanszírozva. Itthon ezért ilyen nehézkes az egész” – tette hozzá a háziorvos a rövid interjúban.

A műsor végén Fekete Mátyás laborfőorvos néhány statisztikai adattal tovább árnyalta a képet: „Magyarországon olyan vizsgálatot, ami az INR-rel kapcsolatos, az elmúlt évben összesen 4,1 milliót végeztek. Összehasonlításként vércukor meghatározásból és vérképből például 8 milliót. Sokszor a protrombin vizsgálatot műtéti előkészítés kapcsán kérik, így a több mint 4 millió vizsgálatból csak 20 százalék a normál, INR-ellenőrzési vizsgálat. Egyébként ma ez a vizsgálat helyben 1000-1200 Ft-ba kerül, a nagyobb laborokban viszont csak 120 Ft.”

A trombózis megelőzésről egy hasznos szórólapot készítettünk a nagyközönségnek, amelyet a Trombózisklub megalakulásakor már szétosztottunk a résztvevőknek. Most lehetővé tesszük, hogy mindenki kinyomtathassa, felajánlva egy veszélyeztetett családtagnak vagy ismerősnek, esetleg a nagyszülőknek, akik már nem mozognak otthonosan az internet világában. A tájékoztató alább olvasható, a végén található linkre kattintva pedig – a jobb egér használatával – az eredeti szórólap azonnal nyomtatható! (A szöveget Dr. Czikkely Rózsa állította össze.)

Tájékoztató a trombózis megelőzésének lehetőségeiről

Aktív közreműködés egy népbetegség megelőzésében és gyógyításában

A keringési rendszer megbetegedései, ezen belül a trombózis világszerte vezető helyen áll a halálozási statisztikában. Ezen belül a stroke például a harmadik leggyakrabban halált okozó betegség Európában.

Csökkenthetők a veszélyek

A tromboembóliás megbetegedések hazánkban is több százezer embert érintenek. Ennek ellenére a lakosság nem rendelkezik kellő információval sem a megelőzéssel, sem a megbetegedések kezelésével kapcsolatban, pedig ez az a betegségcsoport, ahol megfelelő életvitellel nagy százalékban megelőzhető lenne a trombózis kialakulása. A már kialakult betegség esetében a beteg tudatos, aktív közreműködése a kezelés során lényegesen csökkenthetné a mortalitást.

Rizikófaktorok

A trombózis kialakulásáért viszonylag kis részben felelősek veleszületett, örökletes elváltozások (pl. Leiden mutáció). Az esetek többségében, (még örökletes hajlamosító tényező esetén is) több rizikófaktor együttes hatása miatt alakul ki a trombózis. Ilyen veszélyeztető tényezők a mozgásszegény életmód, dohányzás, hormon tartalmú fogamzásgátlók szedése, elhízás, magas koleszterin szint, nem megfelelően kezelt diabetesz, magas vérnyomás.

Fontos a rendszeres ellenőrzés

A kezelés úgynevezett vérhígító szerekkel (véralvadást gátló gyógyszerekkel) történik, ilyen a Syncumar és a Marfarin. Mindkét gyógyszer adagolásának beállítását befolyásolja mind az elfogyasztott táplálék K-vitamin tartalma, mind az egyidejűleg szedett egyéb gyógyszerek. A kezelést éppúgy rendszeresen kell laboratóriumi vizsgálattal, INR meghatározással ellenőrizni, mint a diabeteszes betegek kezelését a rendszeres vércukorméréssel.

A betegeket nem tájékoztatják

Joggal feltételezzük, hogy a betegek nem tájékozottak kellőképpen arról, mi a következménye annak, ha nem történik meg kezelésük ellenőrzése. Az INR érték ismeretének hiányában a kezelőorvos nem tudja követni a betegek életkörülményeiben vagy élettani állapotában (táplálkozás, gyógyszerszedés, hormonális változások, stb.) bekövetkezett változást a szükséges gyógyszermennyiség változtatásával.

Elhanyagolják az INR mérését

Egy hazai, közel 400 ezer járóbeteg ellátását végző laboratórium egy év alatt elvégzett 63 500 darab INR vizsgálata alapján statisztikát készített, amelynek elemzése során azt tapasztaltuk, hogy a terápia ellenőrzéséhez szükséges kontrollvizsgálatokat a betegek átlagban csak kéthavonta, vagy még ritkábban végzik el. Ugyanennek a statisztikának értékelése során azt is tapasztaltuk, hogy a kezelt betegek részére végzett INR mérések eredménye több mint 30 százalékban volt alacsonyabb vagy magasabb a terápiásan előírt értéknél. Nem megfelelő kezelés esetén, ha az INR értéke az orvos által előírtnál alacsonyabb, a beteg nem védett újabb trombózis kialakulásától. Ez lehet viszonylag hosszabb távú rizikó. Ha az előírtnál magasabb az INR érték, vérzésveszélyt jelent, mely azonnali rizikó. A betegeknek ezzel tisztában kell lenniük.

Szükség lenne egy INR mérőeszközre

Nehézséget okoz az is, hogy sajnos nem áll rendelkezésre olyan prothrombin-INR mérőeszköz, mint a cukorbetegeknél a vércukormérő készülék. Ez megnehezíti a terápia helyes beállítását, szükség esetén az időben elvégzett korrekciót. Nagyon lényeges a terápia rendszeres ellenőrzése, az INR mérése akkor is, ha semmi panasza nincs! Szeretnénk a lakosság és a betegek széleskörű tájékoztatásával elérni, hogy tudatosan, aktívan működjenek közre egy népbetegség megelőzésében és gyógyításában.

Az eredeti szórólap nyomtatásra készen itt >>

Egyik olvasónk a blogban már többször említett hormonális fogamzásgátlás és trombózis összefüggéseiről kérdezett, ám egy kicsit másként, mint az eddigi bejegyzésekben olvashattuk.

„Tisztelt Doktornő! Szeretném megkérdezni, hogy 44 évesen mennyire veszélyes elkezdeni fogamzásgátló szedését? Erre nem a fogamzásgátlás, hanem vérzésprobléma miatt van szükség. Nem dohányzom, 1-3 kg súlyfelesleg van csak rajtam, és eddig még soha nem szedtem tablettát. Pontosabban az év elején, három hónapig Femoden (0,030 mg etinilösztradiol és 0,075 mg gesztodén) nevű tablettát kezdtem szedni nőgyógyász javaslatára és a 2. 3. hónapban nem is véreztem a ciklus közepén, de akkor megijesztettek a trombózissal és elmentem hematológushoz tanácsot kérni, aki elküldött antitrombin III. vizsgálatra, aminek eredménye 80-120-as referencia tartomány mellett 80 lett, és ő azt mondta, hagyjam abba a fogamzásgátlót (de amíg szedem, szedjek vérhígítót is). Ám mivel a nőgyógyászati problémám úgy tűnik, mással nem orvosolható, azt javasolták az orvosok, menjek el egy teljes kivizsgálásra a trombózis hajlam kiderítése miatt. Ezt megtettem, mind genetikailag (4 fajta teszt), mind a vérből nyert eredményeket látva azt mondták, nem vagyok veszélyeztetett, minden eredmény normális volt, az Antitrombin III. is.

INR 1,01 (0,85 - 1,15)
Aktivált parciális thromboplastin idő 28,9 (26,0 - 36,0)
Thrombin idő meghat. 16,6 (16,0 - 21,0)
Fibrinogén meghat. 3,70  (2,10 - 4,00)
Antitrombin III  102  (75 - 125)
Lupus antikoaguláns  32,1  (30,5 - 40,6)
LA vélemény negatív
VIII. véralvadási faktor  139,3  (70,0 - 150,0)
von Willebrand faktor (antigén) 111  (57 - 173)
von Wilebrand aktivitás 113  (84 - 160)
Thrombicita aggregáció coll - epi.  101  (84 - 160)
Thrombicita aggregáció coll - adp.  70  (68 - 121)

Szeretném megkérdezni, hogy ezen eredmények tükrében valóban elkezdhetem szedni a fogamzásgátlót? A tabletta szedése mellett mire kell figyelni, és kell-e ellenőrző vizsgálatokra járni? Vagy kicsit túlspilázom a dolgot, és jobban megrémültem a trombózis lehetőségétől,
mintsem az valós veszély volna? Köszönöm válaszát előre is! Ani”

Kedves Ani! Az életkor előrehaladtával a hormonális fogamzásgátlók szedésekor a kockázat növekedésével kell számolnunk. Ennek oka, hogy az életkor önmagában gyakran társul egyéb, szervezeten belüli tényezőkkel, amelyek kedveznek a tromboembóliás megbetegedés kialakulásának.  Emiatt nagyobb körültekintéssel szükséges mérlegelni a tabletta szedésének előnyeit és hátrányait.

Bár hatóanyagainak csekély mennyisége miatt a Femoden-t alacsony dózisú orális fogamzásgátlónak tekintik, mégis rizikófaktornak számít a tromboembóliás megbetegedések kialakulásában. 44 éves kor felett különös gonddal kell kutatni más hajlamosító tényezők esetleges jelenléte után, mert az esetek többségében több rizikófaktor együttes hatása miatt alakul ki a trombózis. Át kell gondolnia életmódját, a napi mozgásmennyiséget, napi folyadékbevitelt, gyulladásos vagy más betegségek esetleges jelenlétét, a szedett gyógyszereket és azt, hogy családjában másnál fordult-e már elő trombózis.

Nagy segítséget jelentett, hogy leírta, a kivizsgálása során milyen vizsgálatokat végeztek.

A trombózis hajlamnak – az Ön vérében vizsgáltakon kívül - még számos veleszületett oka lehet. Ilyen a protein C, illetve protein S hiánya, a prothrombin G20210A variánsa és az APC rezisztenciát okozó V faktor, a Leiden-mutáció. Ezek mindegyike jelentősen emeli a mélyvénás trombózis kockázatát.

Magyarországon az V. véralvadási faktor Leiden-mutációja a leggyakoribb (FVL, az APC rezisztenciát ez okozza), mely önmagában nem súlyos véralvadási zavar. Azonban más hajlamosító tényezőkkel kombinálódva ez az egyik leggyakoribb oka a tromboembóliás megbetegedéseknek. A Leiden-mutációt heterozigóta formában hordozók esetében az orális fogamzásgátló szedése mellett 25-35-ször nagyobb a trombózis kockázat.

Valamennyi ritkán előforduló, veleszületett rendellenesség szűrővizsgálatára nincs mód. Ezekben az esetekben nagyon hasznos és fontos felvilágosítást ad a családi anamnézis: volt-e a családban (szülők, nagyszülők apai és anyai ágról is) több személynél, vagy ugyanannál a személynél ismételten előforduló trombózis?

Fentiek tükrében hasznosnak tartom hematológus orvosa tanácsát. Az ellenőrző vizsgálatokat nagyon fontosak, feltétlen rendszeresen végeztesse el.

Üdvözlettel: Dr. Czikkely Rózsa

Az Info Rádióban tegnap (október 21-én) egy rövid összeállítás hangzott el a trombózis veszélyeivel kapcsolatban, a Syncumar szedésének részleteiről, illetve az INR-szint mérésének fontosságáról. Dr. Mezőfi Miklós belgyógyász, aneszteziológus és intenzív terápiás sürgősségi orvostani szakorvos telefonon válaszolt a riporter kérdéseire. (Az interjú a beágyazott videóban meghallgatható.)

Dr. Mezőfi: A véralvadásgátló gyógyszer és a protrombin-szint közötti összefüggés áttételes. Függ például attól, hogy a beteg éppen milyen ételt eszik. Ha túl sok zöldséget fogyaszt, akkor abban túl sok a K-vitamin, és az addig elegendő gyógyszer kevés lehet, alacsonyabb lesz a beteg INR-szintje, mint amilyen értékre szüksége volna. Mivel túl sok tényező befolyásolja az INR-szintet, sokkal gyakrabban kellene mérni, de ami még Budapesten valahogy megoldható, az vidéken, ahol nagyobb távolságokra kell utazni, már sok nehézségbe ütközik.

Info Rádió: Hogyan elehet ezt a mérést elvégezni, milyen labor szükséges ehhez?

Dr. Mezőfi: Jelen pillanatban ezek központi laboratóriumokban történnek, de nagyon jó lenne, ha a POCT laboratóriumokban (Point of Care Testing) is lehetne - amelyeket eredetileg kórházakban betegágy melletti labornak találtunk ki -, vagy például háziorvosi rendelőkben olyan gépeket fölállítva, amelyek úgynevezett tesztcsíkokkal vagy mikro mennyiségű vér elemzésével egyre több paramétert tudnak megmutatni. Jó volna, ha az INR mérésre ilyen jellegű vizsgálat hozzáférhető lenne, de a legújabb információk szerint egy egyszerű berendezés hamarosan már a rendelkezésünkre állhat.

Info Rádió: Mi történik akkor, ha valaki túl sok, vagy túl kevés véralvadásgátlót kap?

Dr. Mezőfi: Ha a beteg INR-je magas, akkor a vérzésveszély nő meg, ez lehet gyomorvérzés, szerencsés esetben orrvérzés, esetleg agyvérzés, de nagyon ritkán akár retroperitonális, azaz a hashártya mögötti területen alakul ki bevérzés. Ilyenkor az INR-szint meghaladja a 4-5-6-ot, de volt, akinek a 10-et is. Ha túl kevés, tehát alacsony az INR-szint, azaz 1,8 alatt van az érték, akkor hatástalanná válik a gyógyszer, és nagyon megnő a trombózisveszély, ami ellen éppen a gyógyszert adjuk. A szív pitvarban akár 24 órán belül kialakulhat egy vérrög, ami onnan leszakadva elindul a véráramban, legtöbbször az agyba megy föl és embóliát okoz, de ugyanígy mehet valamelyik végtagba vagy veseartériába, esetleg valamelyik hasi ütőérbe, és akkor súlyos komplikációkat okozhat.

Info Rádió: Magyarországon nagyságrendileg hány embert érint ez a gyógyszertípus?

Dr. Mezőfi: A lakosság nagyjából 5 százaléka érintett, de lehet, hogy valamivel több, az én körzetemben megközelíti a 8 százalékot.

A facebook.com/trombozis oldalon csatlakozott ismerőseink több kérdést is küldtek azzal kapcsolatban, miről szeretnének részletesebben olvasni a blogon. Az egyik ilyen a kismamákat érintő problémához kapcsolódik: létezik-e valamilyen elfogadott szabályozás arra vonatkozóan, hogy a kismamák a szülés után milyen véralvadásgátló kúrát kapjanak, ha szükséges?

Olvasónk a következőt írja: "Császármetszés után kaptam mélyvénás trombózist, pedig nem tartozom (vagyis tartoztam) a rizikócsoportba. Úgy tudom, hogy bár fogamzásgátló felírása előtt javasolják a trombózis hajlam szűrését, a terhesgondozás alatt nem, vagy a legtöbb helyen nem is tájékoztatják a kismamákat a kockázatról, pedig a terhesség (a megnövekedett súly, pláne csökkent aktivitással párosulva, veszélyeztetett terhesség esetén) és a szülés hajlamosító tényezők. Gyanítom, kórházanként is eltérő, hogy császármetszés után milyen óvintézkedéseket tesznek a trombózis megelőzésére. Fórumokon való beszélgetésekben "hallottam", hogy valahol óvatosságból nem adnak, valahol pedig éppen óvatosságból adnak LMWH "kúrát" (változó milyen hosszan és melyik fajtát), lábfáslizást és egyéb praktikákat javasolnak. Létezik-e valami egységes szabályozás, illetve ha nem, mi lenne az ideális? Mely kórházakat, szakembereket ajánlja trombózison átesett vagy arra hajlamos gyermekvállalóknak?"

Dr. Cikkely Rózsa, a blogon már jól ismert tanácsadónk alaposan körbejárta a kérdést, és a következő leírásban magyarázza el, mi miért történik.

„Létezik ilyen szakmai szabályozás, amelyet a Transzfúziológiai és Hematológiai Szakmai Kollégium és a Magyar Thrombosis és Haemostasis Társaság közösen készített 27 másik orvosi szakmai kollégium felkért szakértőivel. A szakmai irányelv célja a thromboemboliás megbetegedések kockázatának csökkentése (megelőzés) és kezelése.”

Megnő a kockázat

„A vénás thromboembólia (VTE), különösen a tüdőembólia előfordulása az általános népességhez viszonyítva a szülés előtt és után 5-15-ször gyakoribb. Terhesség alatt a vér alvadásra való hajlama több tényező miatt is fokozódik. A kockázat az egyes trimeszterekben azonos, magasabb azonban a gyermekágyban, azon belül is leginkább a szülést követő első héten. A várandós vagy szülő nőkben esetenként speciális, az állapotra jellemző VTE kockázati tényezőkkel is számolni kell. Ilyenek: fokozott hányás okozta kiszáradás, elhúzódó szülés, nagyfokú vérvesztés, stb.

A császármetszés, önmagában, a hüvelyi szüléshez képest kb. ötször nagyobb kockázatot jelent, éppen ezért törekedni kell a programozott, lehetőség szerint hüvelyi szülésre. A császármetszés, egyéb kockázati tényezők nélkül, nem igényel gyógyszeres megelőzést.

A szakmai irányelv szerint minden, császármetszésre kerülő nőnél történjen trombózis-kockázat felmérés. Egyéb kockázati tényezők nélkül, császármetszést követően elegendő megelőzés (profilaxis) a gyors mobilizálás.

Kockázati tényezők: immobilitás, veleszületett thrombophilia (Protein C-, Protein S-, Antitrombin hiány, Leiden-, Protrombin-  homo/heterozygota mutáció, magas homocystein szint, tromboembólia a kórelőzményben,  súlyos elhízás, nephrosis szindróma, aktív malignus  (rosszindulatú) betegség (kezeléssel vagy anélkül), krónikus obstruktív(elzáró) tüdőbetegség (COPD), gyulladásos bélbetegség, szepszis (fertőzés), súlyos szívelégtelenség, Lupus antikoaguláns, kiterjedt visszeresség.

Egyéb kockázati tényezők egyidejű megléte esetén gyógyszeres (heparin) vagy mechanikai trombózis megelőzés (kompressziós grádiens harisnya viselése) szükséges. Különösen súlyos trombózis kockázat felléptekor a kettő kombinációját kell alkalmazni. A megelőzést a szülést követő 4-6. hétig kell folytatni.”

Ami tilos, és amit folyamatosan alkalmaznak

„Terhesség alatt tilos a  Syncumar és a Warfarin kezelés ( K-vitamin antagonista véralvadásgátló szerek).  Ha ilyen „vérhígító” készítményt szedő nő terhessége ismertté válik, haladéktalanul (LMWH) kezelésre kell átállítani a terhesség egész időtartamára. Terhesség alatt mind a thromboembólia kialakulásának megelőzésére (amennyiben szükséges), mind a kezelésére elsősorban alacsony molekulasúlyú heparin (LMWH) javasolt

Szájon át adható véralvadásgátló (vérhígító) kezelés alatt, ha a beteg teherbe szeretne esni, gyakori terhességi teszt elvégzése javasolt, és pozitív esetben haladéktalanul LMWH-ra kell átállítani a kezelést.

A várandós nőt, amennyiben terhessége során vénás trombózis lép fel, terápiás dózisú LMWH-kezelésben kell részesíteni, a terhesség egész időtartama alatt, illetve a szülést követően legalább hat hétig. A véralvadásgátló kezelést a szülés napján szüneteltetni kell.”

Kezelés a megelőzés jegyében

„Feltétlenül indokolt a terhesség alatt és a szülést követő időszakban a véralvadásgátló kezelés, ha a kismamának volt korábbi vénás thromboembóliás megbetegedése, amelynek kiváltó

oka terhességgel vagy hormonális fogamzásgátlással volt összefüggésben. A választandó készítmény: LMWH. Minden, megelőzően trombózison átesett nőben indokolt mind a terhesség alatt, mind a szülést követő időszakban a rugalmas harisnya viselése.

Ha az antikoaguláns kezelésben részesülő nő szoptat, az addig használt alvadásgátlók (kumarin származékok, heparin) alkalmazását nem kell megszakítani vagy más készítményre áttérni. A készítmények az újszülöttre nézve is biztonságosak, és a kumarinok sem kerülnek aktív formában az anyatejbe.”

Kérdéseket és javaslatokat trombózissal kapcsolatos témákra továbbra is várunk a trombozisveszely@gmail.com címen!

A szájon át adható véralvadásgátló kezelés sokszor ellenjavallt, ezekben az esetekben az orvos egyéb eszközöket alkalmaz a beteg gyógyításában, de ekkor is hasonlóan fontos szerep jut az INR-érték ideális beállításának, amelyet csak rendszeres ellenőrzés mellett érdemes figyelembe venni. (Folytatjuk a szájon át alkalmazható véralvadásgátló kezelésről szóló tudnivalókat.)

A feltételek, amelyek mellett nem alkalmazható az orális antikoagulációs terápia:

 

- non-compliance esetén, azaz ha a beteg nem veszi be a gyógyszert, nem eleget vesz be, nem időben veszi be, nem ellenőrzi a hatását, vagy elmarad a rendszeres gyógyszerbevitel

- súlyos máj- vagy vesebetegség esetén

- a terhesség első és harmadik trimeszterében

- gyakori és aktuálisan fennálló gyomor-bélrendszeri vérzés fennállásakor

- rosszul, vagy egyáltalán nem beállított magas vérnyomás esetén

- az alvadási folyamatok fokozott vérzékenységgel járó örökletes állapotai ( például a VII faktor részleges vagy teljes hiánya (hemofilia - vérzékenység), örökletes trombocita-hiányos "purpura" - bőrvérzés, stb. Az alvadás fokozódási állapotokat (például a Leiden-mutációt) nem soroljuk ide, mert az trombofiliás (alvadás-fokozódással járó) állapot.

A leggyakoribb problémák egyike tehát az, hogy a „beteg rosszul beállított”, elmarad az ellenőrzés, vagy a hiányos kivitelezése miatt kevesebb, vagy több hatóanyagot visz be a beteg a szükségesnél. A több hatóanyag bevitele következtében vérzés alakulhat ki, amelynek a felismerés az esetek többségében korai szakaszban megtörténik, és a beteg megkaphatja a megfelelő ellátást (a véralvadásgátló szer ellenszerét). Az alacsonyabb hatóanyag-bevitel azonban alattomosan hosszabb ideig fennállhat, és így komolyabb, igen gyakran halálos trombózisos szövődményhez vezethet. Ez utóbbi esetben a kezelés egyértelműen elvétette a célját.

A nem várt szövődmények

A leggyakoribb szövődmény a vérzés. A kumarin indukálta vérzés lehet klinikailag enyhe, de életet veszélyeztető is. Egy nagyobb klinikai tanulmány adatai szerint tartósan kumarinnal kezeltekben a vérzéses szövődmények gyakorisága 7,6/100 betegév (ebből 0,25 fatális, 1,1 súlyos, 6,25 enyhe vérzést jelent 100 betegévre számítva).


Nagyobb a vérzés rizikója az alábbi betegeknél:

- 65 éven felüli életkor (kiemelkedően 80 év felett)

- gastrointestinalis vérzés az anamnézisben

- cerebrovascularis történés az anamnézisben

- veseelégtelenség

- súlyos vérszegénység (hematokrit: <30%)

- diabetes mellitus (cukorbetegség)

A legtöbb esetben az ideális INR-érték 2,0–3,0 közötti. Ha az INR >5,0, a vérzés veszélye exponenciálisan növekszik. Az életet veszélyeztető súlyos vérzések több mint felében az INR-érték 4,5 feletti. Ugyanakkor fontos adat az is, hogy a kumarinkezeltekben az agyvérzések közel fele terápiás tartományú INR-érték mellett következik be. A FIX mutációja kapcsán írták le, hogy fokozott vérzékenységet okozott akkor is, ha egyébként az INR-érték a kívánt, terápiás tartományban volt. A vérzések gyakrabban jelentkeznek az antikoaguláns terápia első hónapjaiban, a vérzéses szövődmények gyakorisága a már tartósan kumarinnal kezeltekben kisebb.

Érintettük már ezt a kérdést is a blogban, egyik szaktanácsadónk az olvasónk kérdésére válaszolva fejtette ki, hogy például egy tüdőembólia után - az adott feltételek mellett - mikor érdemes abbahagyni az antikoagulációs (véralvadásgátló) kezelést.

Most nézzük meg, hogy a protokoll szerint, a betegség ismert paraméterei mellett hogyan alakulnak ezek a kezelési időtartamok. (Köszönjük Dr. Bezzegh Attila összefoglalóját.)

A szájon át történő véralvadásgátló terápia időtartama vénás thromboembolia után

 

3–6 hónap:

- Az első trombózis után, ha ismert az átmeneti, jelentős provokáló tényező és thrombophilia nem igazolódott.

 

6–12 hónap:

- Első trombózis után, ha FV-Leiden-mutáció vagy FIIG20210Aheterozigóta állapot áll fenn.

- Első proximalis trombózis után.

- Fokozott vérzésveszély esetén.

 

12–24 hónap:

- Protein C- vagy Protein S-deficit esetén az első vénás trombembóliás esemény után.

- Tartósan mozdulatlan állapotban.

- Kezelést igénylő rosszindulatú alapbetegség esetén.

- Elégtelen vénás működés fennállásakor.

 

Tartósan, a beteg élete végéig („life-long”):

- Ismétlődő trombózisoknál, ha ismert egy génhiba.

- Az első trombózist követően, ha többszörös génhiba (kombinált defektus) ismert.

- Életet veszélyeztető trombembóliás esemény után (masszív tüdőembólia, agyi vénás trombózis, zsigeri vénás trombózis, végtagot fenyegető masszív trombózis)

- Antitrombin-deficit vagy homozigóta FV-Leiden-mutáció vagy protrombin-polimorfizmus fennállása esetén.

- Antifoszfolipidantitest-szindrómában.

Legfontosabb alapelvek a kezelésben

Trombózist követően legkevesebb három–hat hónapig kell véralvadásgátló terápiát folytatni. Csak azoknál a betegeknél lehet ezt a legrövidebb időtartamot választani, akiknél biztosan kizárható a genetikai érintettség, és ismert olyan, a vénás trombózis hátterében álló nagyobb, reverzíbilis rizikófaktor (törés, ficam, műtét, mozdulatlan állapot), amely magyarázza a trombózis kialakulását.

Ha a háttérben a trombózist csak részlegesen magyarázó ok deríthető ki (például hormonkezelés, kisebb trauma, hosszú utazás), hat–tizenkét hónapig kell a szájon át történő véralvadásgátló kezelést folytatni. Ebben a betegcsoportban, ha a szerzett okhoz még enyhe thrombophilia (vérrög képződés) is társul (FV-Leiden- vagy protrombin G20210A heterozigóta állapot), minimum hat hónapig adunk antikoaguláns kezelést.

Trombózist követően 12–24 hónapig antikoaguláljuk a protein C- és protein S-deficitben szenvedőket, a tartósan mozdulatlan állapotú betegeket, a rosszindulatú alapbetegség miatt kezelteket, és a súlyos, krónikus vénás keringési elégtelenségben szenvedőket.

Meghatározatlan ideig, akár a beteg élete végéig adni kell az antikoagulánst, ha látszólag ok nélkül alakul ki visszatérő mélyvéna-trombózis. De már az első vénás trombembólia után is abban az esetben, ha a betegnek súlyos veleszületett, trombózishajlammal járó betegsége van (a FV-Leiden-mutáció vagy a protrombinpolimorfizmus homozigóta formái, antitrombindeficit, antifoszfolipid-szindróma). Tartós, a beteg élete végéig tartó orális antikoaguláns kezelést érdemes alkalmazni krónikus pitvarfibrillációban vagy műbillentyű-implantációt követően.

Folytatás itt >>>

A szív- és érrendszeri betegségek rohamos emelkedése az iparosodott világban már mindennaposak, de a verőereket érintő szélütés, a szívizomelhalás és az érszűkület mellett az érrendszer visszér (vénás) oldalának a megbetegedései sem kevésbé gyakoriak, és ugyanolyan félelmetesek. Egy három évvel ezelőtt készült kutatás szerint az Európai Unióban évente ötszázezren halnak meg a vénás trombózis vagy a tüdőembólia következményeként.

Ez a hatalmas szám kétszer annyi, mint azoknak a száma, akik emlőrákban, prosztatadaganatban, AIDS-ben és közlekedési balesetben ÖSSZESEN életüket vesztik. Elgondolkodtató, hogy a kórházi halálozások 10 százalékáért felelős a trombózis valamilyen formája, miközben van ellene hatékony ellenszerünk – olvashatjuk a vg.hu egyik cikkében.

Súlyosbító körülmények

A betegség gyakorisága a megelőzésben és a kezelésben elért előrelépések ellenére nő. Ennek oka lehet többek között a társadalmi korfa öregedése, hiszen a vénás trombózis elsősorban az idősebbek betegsége. Befolyásolja a rossz arányokat a mozgáshiány, egy 6-8 órás, vagy annál hosszabb repülőút és autóbuszos utazás, a számítógép előtti olykor napi 12-14 órás mozdulatlan „guvadás”, valamint az egyébként hatásos új gyógyszerek trombózisra hajlamosító mellékhatása, de a fogamzásgátlók túlzott elterjedése is.

Dr. Pfliegler György, azaz a magyar Dr. House Világgazdaságban megjelent cikke egy érdekességet is említ, miszerint a népcsoportok különböző mértékben érintettek: egy néhány éve publikált kaliforniai felmérés szerint az egyes népcsoportok nem egyformán fenyegetettek a vénás trombózis és embólia által. A betegség az afrikai és a fehér lakosságon belül a leggyakoribb, míg az ázsiaiaknál - különösen a nők között - sokkal ritkábban fordul elő.

Egyetértésben alkotott irányelv

A magyar orvostársadalom többsége - nem kis részben a 2007-ben elhunyt István Lajos professzor munkásságának köszönhetően - tisztában van a kérdés súlyával. 2009 szeptemberében alkották meg az érintett szakmai kollégiumok és társaságok a negyedik Magyar antitrombotikus irányelvet, amely hivatalos, egészségügyi minisztériumi irányelv rangjára emelkedett.

Fejlődő készítmények és törvényi háttér

A modern szemléletű alvadásgátló megelőzés és kezelés kulcskérdése a leghatékonyabb és elegendő ideig alkalmazott terápia megválasztása. A szoros ellenőrzést igénylő, hagyományos heparinon és K-vitamin gátlókon (kumarinokon) kívül ma már több új alternatíva áll rendelkezésre. Ezek a bőr alá, a betegek által beadható kis molekulatömegű heparinok, amelyek forradalmasították a műtétek utáni trombózismegelőzést, és amelyekkel különösen daganatos betegeknél vannak biztató tapasztalatok. De a siker előfeltétele a korszerű elvek ismerete mellett a megfelelő finanszírozási, törvényi háttér biztosítása, amely már nem orvosi hatáskör – emeli ki írásában a ritka betegségek tanszékének vezetője. A teljes cikk itt olvasható >>

Blogunkban most tovább folytatjuk Az orvos válaszol sorozatot. Egyik olvasónk rendkívül összetett betegséggel fordult szakértőnkhöz, most a kontroll és újabb kezelések elé néz, de legnagyobb félelme, hogy ismét infarktust kap.

P.-né V. Judit kérdezi szakorvosunktól:

"Tisztelt Doktornő! Egy bonyolult és fontos kérdésem lenne. Szívinfarktusom volt, majd 5 nap múlva trombózist kaptam. Bal csúcsi aunerizmám is van, allergiás asztmás is vagyok, pajzsmirigy betegségem is van, gerincsérveim és Nutracker-syndromás beteg is vagyok, de gyomorbetegségek és különböző nőgyógyászati betegségeim is vannak. Volt egy transzplantáció műtétem is, egy eret ültettek át a hasamban. Nagyon sok gyógyszert szedek, Syncumárt, Atorist, két fajta vérnyomás csökkentőt, az egyik vízhajtós pajzsmirigyre is szedek gyógyszert,  az asztmára és a gyomromra is koleszterin gyógyszert szedek, azaz nagyon sokfélét. Az INR-t minden hónapban ellenőrzik, és ahhoz igazítják a gyógyszert. Nagyon odafigyelek az evésemre. Azzal is tisztában vagyok, hogy bármikor kaphatok trombózist vagy embóliát, vagy éppen a vesém is feladhatja. Egy dolog érdekel: korábban csináltak szívizom izotópiát, amit rosszul viseltem, és két részben végezték volna a vizsgálatot, de a két időpont között kaptam az infarktust. Mekkora esélyem van arra, ha most végeznek egy ilyen vizsgálatot, akkor kapok-e megint infarktust? Köszönöm a válaszát: Judit"

Kedves Judit!

Az aneurizma a szívüreg (vagy érfal) zsákszerű kiboltosulása, amely gyengíti a szív teljesítményét és vérrög képződésére teremt kockázatot.

Az Ön esetében megnyugtató, hogy kezelőorvosa a véralvadásgátló (vérhígító) Syncumar kezelés beállításakor folyamatosan figyelembe veszi az egyéb betegségeire szedett gyógyszerek befolyásoló hatását. Ugyanígy, nagyon pozitívnak érzem az Ön saját betegségéhez való hozzáállását: odafigyel étkezésére és rendszeresen ellenőrzi az INR értéket. Ez minimálisra csökkenti az újabb trombózis kialakulásának lehetőségét.

Nem tudom, mikor volt az infarktus és milyen kezelésben részesült közvetlen az infarktus után, de a szakma szabályai szerint az infarktus lezajlása után három hónappal már elvégezhető a szív izotóp vizsgálata, azonban előtte ultrahang vizsgálattal meg kell győződni arról, hogy feloldódott-e a trombus (vérrög), vagy nem képződött-e vérrög az aneurizma területén. Amennyiben az ultrahang vizsgálat eredménye negatív, nem kell félnie a vizsgálat során újabb infarktustól.

Üdvözlettel:

Dr. Czikkely Rózsa

Továbbra is várjuk a kérdéseket a trombozisveszely@gmail.com címre, vagy a facebook oldalunkon! facebook.com/trombozis

Az előző posztokban kézilabdázókkal és focistákkal foglalkoztunk, akiket nem kímélt az alattomos trombózis. Már tudjuk, ez a betegség nem válogat, és akár egy rossz mozdulat elég hozzá, hogy egy apró vérrög elinduljon a véráramban és érelzáródást okozzon. A veszélyes állapot persze az egyes szervekben is kialakulhat, ami sokkal kritikusabb állapotokhoz vezethet, ezért mindenképpen oda kell figyelni minden jelre, amelyet a betegség produkálhat.

„Talán csak medvepuszit kaptam”

A Zalaegerszeg centerét, Kinter Györgyöt is kórházba szállították 2010 decemberében, mert trombózis alakult ki a lábában. A játékos az Albacomp elleni rangadón kapott egy rúgást a vádlijára. Elsőre nem tűnt komolynak a sérülése, így hétfőn és kedden még részt vett az edzésen. Szerdán aztán szólt Völgyi Péter edzőnek, hogy nem tudja folytatni. „Bevérzett és nagyon feszített a combhajlítóm. Eleinte azt hittem, csak egy sima, szokásos medvepuszit kaptam. Másnapra viszont kiderült, hogy trombózisom van. Most egy hétig a kórházban fekszem, meg sem mozdulhatok. Bővebbet még nem tudtak mondani az orvosok, de az biztos, hogy komolyan kell venni, hiszen ez a betegség legrosszabb esetben halálos is lehet” – nyilatkozta a kórházban.

Szerencsére két hónap múlva már visszaállhatott a pályára a játékos, bár ahogy elmesélte, nem volt lelkileg könnyű a felépülés időszaka. „Testileg kevésbé, inkább idegileg szenvedtem. Rossz volt tétlenül az ágyban feküdni, főleg annak tükrében, hogy volt egy időszak, amikor a fél csapat lesérült. Szerencsére a testem nagyon pozitívan reagált, ennek köszönhető, hogy két hete már az edzéseket is elkezdhettem. Gyakorlatilag teljes értékű edzésmunkát végzek, a futásokból, kondi gyakorlatokból maximálisan kiveszem a részemet.”

Végleg eltiltották a válogatott kosarast

Nem volt ilyen szerencsés Kocsis Boglárka, az MKB-Euroleasing Sopronnal korábban két-két bajnoki címet és Magyar Kupa győzelmet szerzett, majd a BSE-ből Sopronba visszatért kosárlabdázó. "Két éve szedek vérhígítót, de mivel a játékban nem zavart, nem tulajdonítottam neki különösebb jelentőséget, a sportorvosi vizsgálaton pedig engedtek játszani” - nyilatkozta a hír megjelenésekor a huszonhét éves irányító. „Nyáron a válogatottnál volt egy átfogó, alapos orvosi ellenőrzés, ott mutatták ki, hogy komoly a baj, és eltiltottak" – részletezte.

A vérhígító szedése miatt vérzékenyebb az átlagnál, nyílt törés esetén el is vérezhetne, egy ütközés után pedig könnyen belső vérzést kaphatna, amely nem azonnal, csak napokkal az eset után jelentkezik. Ezért a válogatott edzésein ugyan ott volt, de a játékba nem szállt be, mert kerülnie kellett minden olyan szituációt, amelyben ütközhet. "Mindenem volt a kosárlabda, erre tettem fel az életemet, de az orvosok véleményét kénytelen vagyok elfogadni, hiszen ők éppen az egészségem védelmében hozták meg ezt a fájó döntést. Ezzel együtt, ha lenne rá lehetőségem, hogy saját felelősségre kosárlabdázzak, játszanék” – tette hozzá a pályafutásának végét jelző hírhez Boglárka.

Az előző bejegyzésben már elkezdtük a sportolók trombózisos eseteit összegyűjteni, folytassuk a sort a focistákkal. Egy másodosztálybeli és egy igazán különleges csapat, a hajléktalan válogatott egyik játékosának történetét mutatjuk be. Aztán pedig visszaemlékezünk az Aranycsapat egyik játékosára.

Szalagszakadás után alakult ki a vérrög

Lipták Lászlót, a Bőcs KSC játékosát már műtötték hasonló sérüléssel három évvel azelőtt, hogy 2010 szeptemberében ismét kés alá került. A sérülésének gyógyulását igen megnehezítette, hogy a 2007-es műtét után trombózist kapott a lábában. Ezért az újbóli keresztszalag szakadással még körültekintőbben kellett eljárnia az orvosoknak, a focista több laborvizsgálaton is átesett, mire döntés született a kezeléséről. A most 34 éves középpályás bizakodó volt, mégis fél év kihagyás várt rá a másodosztályú ligában, mire teljesen felgyógyult.

Mélyvénás trombózis után kezdett aktívan futballozni

Az első hajléktalan-focivébét 2003-ban szervezték Ausztriában, 2006-tól pedig Magyarország is rendszeresen részt vesz az eseményen. Idén Párizsban mérkőztek meg a csapatok. A hajléktalan-focivébé mottója akár az is lehetne, hogy „mindenki az utcán kezdi”, hiszen például Afrikában vagy Dél-Amerikában még ma is sok jó játékos jön onnan. A magyar csapat edzései is szinte ott folynak, nincs saját pálya, szerények a lehetőségek.

Kovács József ötvenhat évesen aktívan játszik a csapatban. Az ő története azért érdekes, mert mélyvénás trombózissal a lábában kezdett el focizni, de évekkel azután is úgy gondolja, ez a legjobb, ami történhetett vele. Idén kijutott a világbajnokságra. Igaz, betegségének kezelése, illetve annak aktuális állása nem derül ki a beszámolóból, de kénytelenek vagyunk elhinni, hogy az ő esetében is szerencsésen alakult egy trombózisos állapot.

„Cirka két és fél évvel ezelőtt én csak az edzésre jelentkeztem, nem a vébére. Láttam a Dankó utcában egy plakátot, hogy nemre és korra való tekintet nélkül bárki jelentkezhet, én pedig focizni akartam, a csapat tagja lenni. Akkor még bottal jártam, mélyvénás trombózisom van még most is, és volt a lábamon három-négy fekély is. Kissé ciki volt vele focizni, de összeszorítottam a fogamat és beálltam. Más kérdés, hogy ez nem volt egy jó döntés, mert nem vártam meg, míg regenerálódik a bőr, és szétnyílt a seb. Tavaly ezért egészségügyi okok miatt nem mentem a vébére, de idén szerencsére már nincsenek ilyen akadályok. A nehéz napi dolgok – munka- és ételszerzés – mellett ez a napi pár órás mozgás egy kis kikapcsolódás nekünk, hajléktalanoknak. Amúgy is örökmozgó vagyok, benne voltam mindenben, színházban, rockzenekarban, cirkuszban, sőt revütáncosként még Párizsban is jártam. Valamikor még a hetvenes években, a Beloiannisz Híradástechnikai Gépgyár focicsapatában beállítottak a kapuba is egy nősök-nőtlenek meccsen, és mivel első megmozdulásom az volt, hogy kivédtem egy tizenegyest, ott maradtam. Szerettem volna kimenni most Lengyelországba, és az erőviszonyokat felmérni élesben, látni magamat és a csapatot, de sajnos nem kerültem be, emiatt csalódott vagyok. Ettől függetlenül optimistán nézek a jövőbe” – olvasható a játékosokat bemutató összeállításban.

Kocsis Sándornak amputálták a lábfejét

Az Aranycsapat (és a Fradi, Honvéd, Barcelona) egyik legnagyobb sztárja, Kocsis "Kocka" Sándor is trombózist kapott pár évvel visszavonulása után: "1974 elején ráesett a lábára a borotvaszekrény. Kékült, lilult, feketedett: kiderült, hogy az erős dohányos Kocsisnak trombózisa van" - írta visszaemlékezésében Szegő Péter. A negyvenöt éves Kocsisnak amputálni kellett a lábfejét, ráadásul kezdődő gyomorrákot diagnosztizáltak nála az orvosok. Öt évre rá, 1979-ben meghalt, máig tisztázatlan körülmények között. Azt mondják, hogy a lelkileg összetört, halálfélelemtől szenvedő Kocsis öngyilkos lett: kiugrott egy barcelonai kórház negyedik emeleti ablakából. Felesége szerint őt várta, az ő érkezését leste a kórházablakból, amikor legyengült teste megbillenhetett, és egyensúlyát vesztve a mélybe zuhant...

Még júliusban foglalkoztunk a sportbalesetek után bekövetkező trombózissal. Akkor inkább a szabadidős sportolásról esett szó, azonban a véralvadási problémák és a trombusképződés a profi sportolók körében sem ismeretlen. Az ő esetükben ráadásul nem lehet csak úgy meggyógyulni, kilábalni a betegségből, hiszen egy-egy hosszabb kihagyás a sportoló karrierjébe kerülhet, vagy akár örökre fel kell hagyni az intenzív sportolással. Összegyűjtöttünk néhány esetet az elmúlt két évből, és a következő bejegyzésekben ezekkel foglalkozunk.

Egy gyorsan diagnosztizált trombus

A Pick-Szeged csapatorvosa először nem gondolta, hogy ekkora a baj, azonban Krivokapics Miloradnak mélyvénás trombózisa lett a 2010-es szezon egyik legfontosabb mérkőzésén, az áprilisi kupadöntőben. Műteni nem kellett, de a szezonban már nem kézilabdázhatott. A csapat orvosa a vizsgálatok után elmondta, hogy a játékos lábában az izom körül futó érben alakulhatott ki egy vérrög, amit szerencsére időben észrevettek, így nem lett komolyabb baj. A válogatott kézilabdázó gyógyulása után visszatérhetett a pályára, ám a gyógyulási folyamat elég hosszan, két hónapnál is tovább húzódott.

„A két hétig tartó teljes ágynyugalomnak már vége, és nem kellett megműteni az lábszáramat” - újságolta júniusban a játékos. „A vérhígító készítményeknek köszönhetően sokat javult, és már nem fáj a lábam. A hétköznapi életben, a közlekedésben már semmi gondom, az orvosok megengedték, hogy egy keveset kerékpározzak, és vízi gyógytornára is járhatok."

Az ultrahang szerint múlófélben volt a trombózis

A női válogatott kézilabdázóit sem kímélte a betegség, ugyanis októberben egy alapember, a csapat székelyudvarhelyi születésű irányítója, Bogdanovics-Orbán Annamária került kórházba, miután trombózist állapítottak meg nála. Szerencsére nem mélyvénás trombózis volt, „csak” egy egyszerűbb változat, de így is heteket töltött kórházban és a lábadozással, a játékos így kényszerült búcsúzni a 2010-es szezontól. A DVSC edzője, Köstner Vilmos a kórházi látogatás után azt nyilatkozta, hogy bár a kézilabdázó jól van, de megviselte a diagnózis, mert egy ilyen betegség nemcsak sportolóként, hanem civil emberként is ijesztő és megdöbbentő."

Ahogy Bogdanovics elmesélte, egy hétig erős fájdalmai voltak a vádlijában, amelyek semmilyen kezelésre nem akartak enyhülni. „A vasárnapi Bajnokok Ligája-meccsen is fájdalomcsillapítóval és izomlazítóval léptem pályára. A kellemetlenség a hét elejére sem csökkent, ezért ultrahangos vizsgálatot végeztek rajtam, ami után kiderült, hogy trombózisos a lábam. Utólag döbbentem rá, milyen komoly volt a baj, és nagyon megijedtem, mert eszembe jutott, hogy sokkal rosszabbul is alakulhatott volna.”

Úgy tűnik, a fogamzásgátlók trombózisképző hatása újra és újra előkerül ebben a blogban, bizonyára nem véletlenül, hiszen egyre több ilyen esettel találkozunk az utóbbi időben.

Látni fogjuk persze, hogy ismét nem egyértelmű, valóban az okozta-e a trombózist és a tüdőembóliát a rovatunkba jelentkezett fiatal nőnél. Ez a betegség sokkal összetettebb, mint elsőre hinnénk. A levélben érkezett kérdésre Dr. Bezzegh Attila válaszol.

"Kedves Doktor Ur! 29 eves vagyok, aprilisban trombozist kaptam es tudoemboliat! Valoszinuleg a fogamzasgatlo gyogyszer miatt. Jelenleg kulfoldom vagyok, itt Walfran gyogyszert szedek. Szerdan voltam kontroll vizsgalaton, az orvos azt mondta, abbahagyhatom a gyogyszer szedeset. De felek, hogy ujra kialakul, igy nem merem abbahagyni! Mibol allapithato meg, hogy tovabb nincs szukseg a gyogyszer szedesere? Mert amikor voltam a kontroll vizsgalaton, akkor vert vettek, es semmi vizsgalat, semmi mas nem volt! Koszonom valaszat! Udvozlettel: Hajnalka"

Tisztelt Érdeklődő!

Az Ön által leírt helyzet sajnos nem tartalmaz minden olyan információt, ami alapján egyértelműen állást tudnék foglalni a kérdésben. Abban az esetben, ha valaki ilyen fiatalon trombofiliás megbetegedésen esik át (trombózist kap, majd tüdőembóliát), akkor természetesen először is csökkenteni kell a vér alvadékonyságát (ezért kapta a warfarin
gyógyszert), majd közben ki kell vizsgálni, mi okozta a megbetegedést. Ellenőrizni kell az örökletes megbetegedések meglétét (például a Leiden mutáció, vagy más hasonló genetikai tényezőt molekuláris genetikai vizsgálattal ki kell zárni), majd megnézni az egyéb lehetőségek szerepét, így például a fogamzásgátló szedését, de fontos az alsó vagy felső-végtagon levő vénás erek állapota is. Amennyiben ezek a vizsgálatok bármilyen eltérést feltárnak, akkor annak megfelelően kell a kezelést tovább folytatni. Ha semmilyen eltérés nem található, akkor igen lassan elhagyható az alvadásgátló kezelés, de mindenképpen szükséges a vér fokozott alvadékonyságának veszélye miatt rendszeresen laboratóriumban ellenőrizni az INR-szintjét egy ideig (3-4 hónapon át). Amennyiben ez a kivizsgálás nem történt meg, akkor a kivizsgálás végéig az alvadáscsökkentő gyógyszer (warfarin) szedésének elhagyását nem javasolnám. Az Ön esetében sajnos nem tudom, hogy a kivizsgálás megtörtént-e, ezért a kérdésére ennél konkrétabb választ nem adhatok.

Üdvözlettel:
Dr. Bezzegh Attila

A trombózissal küzdő betegek elsődleges gondja a megfelelő étrend kialakítása. Hogy miért, ennek magyarázatát kezdjük az elején! (Előre szólunk, az illusztrációkon csupa mértékkel fogyasztható élelmiszer szerepel.)

A K-vitamin a véralvadáshoz szükséges egyik fehérje, a prothrombin képződéséhez kell. K-vitamin hiányában nem képződik kellő mennyiségű prothrombin, így a véralvadás is gátolt lesz, azaz vérzékenység alakul ki. Azért ennyire fontos ez a kérdés, mert a legtöbb trombózisos beteg Syncumart szed, ez a gyógyszer pedig nagyban gátolja a K-vitamin hatását, azaz csökkenti a véralvadási képességet.

K-vitamin nagyrészt a zöldségfélékben van, ezért fontos, hogy tartsuk a megfelelő diétát, és egyszerre ne fogyasszunk túl sok zöldségfélét, mert azzal összezavarjuk a Syncumar hatását, és túlzásba visszük a „vérhígítást”. A cél inkább az, hogy egyenletesen adjuk meg a szervezetnek ezt a tápanyagot, hogy az a már beállított véralvadásgátló hatását ne befolyásolja.

Egyszer már foglalkoztunk a helyes diéta fontosságával, részletesen leírtuk ezt a hatásmechanizmust is, most viszont következzen egy pontos felsorolás arról, melyik zöldségnek mennyi a K-vitamin tartalma. A felsorolás alapján könnyebben állíthatjuk össze a helyes étrendet. Nem árt az elején mindig ellenőriznünk az értékeket, hogy aztán akár már a piacon megtervezhessük a hétvégi menüt úgy, hogy megfeleljünk az ideális K-vitamin bevitelnek.

A K-vitamin zsírban oldódó vitamin, gyakran használt másik neve a fillokinon, amely egyben előfordulására is utal (filum = levél), ugyanis a leveles növényekben található belőle a legtöbb. Két fő formátumát különböztetjük meg, a K1 és a K2 vitamint. A K1 vitamint a zöld növények, a K2 vitamint a baktériumok szintetizálják. Néhány mesterségesen előállított K-vitamin vízben is oldódik. Szintén van provitaminja is, amit menadion-nak neveznek. Az ember K-vitamin szükségletét felerészben fedezi a táplálékkal felvett és a bélrendszerben élő baktériumok által termelt K-vitamin. A táplálékkal bevitt K-vitamin 10-70 százaléka szívódik csak fel.

Segítség a legjobb étrend kialakításához!

A zöldségeken kívül egyéb élelmiszerek is magas K-vitamin tartalommal rendelkeznek, ezért most nézzünk meg egy másik rendszerezést! Az ennivalók 3 csoportba sorolhatók aszerint, hogy mennyire befolyásolják a Syncumar hatását. Vannak, amelyek mérsékelten csökkentik a hatását, néhány élelmiszer viszont nagyon. Ezek alapján egyes élelmiszereket korlátlanul, másokat szokásos mennyiségben ajánlott fogyasztani - vagy éppen kerülni kell.

Nem befolyásolja a Syncumar hatását a hús, a hal, az oliva, a tej, a sajt, a burgonya, a rizs, a kenyér és a tészta. (K-vitamin tartalom: 0,01 mg/100g alatt)

Ezekből - ha más betegség miatt nem diétázunk - bármilyen mennyiséget elfogyaszthatunk. Tészták közül a durumlisztből, tojás felhasználása nélkül készültet válasszuk.

Mérsékelten csökkenti a Syncumar hatását az alma, a narancs, a répafélék, a paprika, a póréhagyma, a hagyma, a zeller, a kukorica, a spárga, a kapor, a petrezselyem, a zöldbab, az uborka, a gomba, a vaj és az étolaj. (K-vitamin tartalom: 0,01-0,1 mg/100g)

Ezeket szokásos mennyiségben fogyaszthatjuk. Tízóraira például akár minden nap megehetünk egy almát, vagy a sárgarépát is bátran elfogyaszthatjuk. Vajat és olajat nyugodtan használhatunk az ételkészítéshez, ám lehetőleg minél kisebb mennyiségben.

Kifejezetten csökkenti a Syncumar hatását a máj, a tojás, az eper, a málna, az avokádó, a paradicsom, a paprika, a saláta, a spenót, a brokkoli, a kelbimbó, a káposzta, a karfiol, a szójabab, a málna, a szamóca és a zöld tea. (K-vitamin tartalom: 0,1-0,6 mg/100g)

Ezeket az élelmiszereket kis mennyiségben fogyasszuk! Tehát nem tilos semmi, de a napi 10 dkg-ot ne lépjük túl. A bevitel lehetőleg egyenletes legyen. A felsorolt zöldségek önálló köretként nem fogyaszthatók, viszont a belőlük készülő leves vagy 10 dkg-nyi saláta igen. Tojást önálló ételként ne együnk, kerüljük a rántottát, a tükörtojást. Zöld tea helyett kevés fekete teát vagy gyümölcsteát igyunk, esetleg különféle gyógynövényteákat is beiktathatunk helyette, ilyen a kamilla, a csipkebogyó, a citromfű, a hársfavirág vagy a borsmenta.

További segítség: összefoglaló táblázat az egyes élelmiszerek vitamintartalmáról ITT!